Fülledt azonos nemű erotika a régmúlt időkből.
A Plainclothes című film Carmen Emmi debütáló alkotása, amely a kilencvenes évek közepére repíti vissza a nézőket, amikor a melegek szexuális kapcsolatai nemcsak hogy az illegális határvonalat súroltak, hanem a társadalmi előítéletek és a rendőrség erőszakos fellépése miatt folyamatosan kockázatot jelentettek. A film központjában egy fiatal rendőr áll, akinek élete és identitása összekapcsolódik a titokban vágyott férfiak után való nyomozással. Emmi filmje egy mélyen emberi történetet mesél el a szexuális szabadság, a vágyak és az önelfogadás folyamatáról, miközben érzékletesen ábrázolja azt az időszakot, amikor a homoszexuális viselkedés még egyenesen bűncselekménynek számított.
A film főszereplője Lucas (Tom Blyth), egy második generációs rendőr, aki egy rejtett nyomozás részeként férfiakat próbál csapdába csalni a nyilvános vécékben. A film egyik legizgalmasabb aspektusa, hogy miközben a társadalom és a törvény elítéli a homoszexuális viselkedést, Lucas maga is bi-kíváncsi, és egy ilyen nyomozás során találkozik Andrew-val (Russell Tovey), aki vonzalmat ébreszt benne. Ez a találkozás nemcsak a munkahelyi határok átlépését, hanem Lucas önazonosságának feloldását is jelenti. A film felveti a kérdést, hogy mi történik akkor, ha egy rendőr, aki a homoszexuálisokat üldözi, maga is titokban a saját neméhez vonzódik.
Emmi rendezése rendkívül hatékonyan idézi meg a kilencvenes éveket, annak minden szorongásával és paranoiájával együtt. A nyilvános vécék és a titkos találkozók világa jól tükrözi a társadalom elnyomó légkörét, miközben Lucas és Andrew kapcsolata az önfelfedezés és a titkok súlya alá kerül. A rendező különleges filmnyelvi megoldásokkal, például VHS felvételekkel, próbálja érzékeltetni Lucas belső, töredezett világát. Ez a technika ugyan néha zavaró lehet, de sikeresen hozza közelebb a nézőhöz Lucas belső dilemmáit és félelmeit.
A film azokra az évtizedekre reflektál, amikor a homoszexuális kapcsolatok még csak a sötét, elhagyatott helyeken voltak biztonságban, és a melegek titokban, mindenféle kódot és jelet használva kommunikáltak egymással. Emmi ügyesen ábrázolja ezeket a kódokat – például a szemkontaktust, vagy a nadrág helyzetének igazgatását – és a nyilvános vécékben elhangzó szavak nélküli párbeszédeket, ami visszavisz bennünket a melegek számára rendkívül kockázatos, ám izgalmas időszakába.
Lucas karaktere egy tipikus „kettős életet” élő férfi, aki folyamatosan feszültségben van a társadalmi normák és saját vágya között. Az ő küzdelme önálló identitásának megtalálásában és elfogadásában a film központi eleme. Az ő története nemcsak a homoszexuális férfiak, hanem minden olyan személy számára releváns, aki az identitásához való hozzájárulás és annak titokban tartása között vívódik. Emmi a film végén olyan drámai helyzetet teremt, amely a nézőt egy erős érzelmi katartikus élményre készteti, miközben a szereplő érzéseit és félelmeit igyekszik átadni. Azonban a film súlyos hibája, hogy az elnyomás és szégyen érzését túl hangsúlyozza, miközben a társadalom és a történelem előrehaladtával a meleg közösség már sokkal nagyobb elfogadást nyert, mint amennyit a film a jelen időben mutat.
Emmi filmjében a szégyen és az önelégültség érzése erőteljesen jelen van, különösen Lucas karakterének fejlődése során. Lucas titokban szeretné felfedezni a férfiak iránti vonzalmat, de belső konfliktusok és társadalmi elvárások gátolják abban, hogy teljes mértékben elfogadja magát. Ez a feszültség a filmben végig érezhető, miközben a néző megérti, hogy Lucas nemcsak mások elítélésétől, hanem saját családjának, különösen az anyjának való elismerésétől is tart. A filmben ez az önismereti út és a titkolózás terhe hangsúlyos szerepet kap, miközben azt is látjuk, hogy Lucas döntései nemcsak az ő jövőjét formálják, hanem másokat is áldozatokká tesznek.
Bár a Plainclothes erős érzelmi hatást gyakorol a nézőre, nem mentes a dramaturgiai problémáktól sem. A filmben több nagyobb lyuk található, különösen a cselekmény szerkezetében, amelyek megerősítik azt az érzést, hogy a film túlságosan is a feszültségre épít, miközben nem ad elég magyarázatot a cselekmény kulcsfontosságú pontjain. Az egyik legnagyobb kérdés az, hogy miért olyan hevesen ragaszkodik Lucas ahhoz, hogy kapcsolatot alakítson Andrew-val, amikor tudja, hogy a saját munkája és törvényei akadályozzák ezt.
A Plainclothes egy érzékeny és erőteljes film, amely hitelesen idézi fel a kilencvenes évek homoszexuális elnyomásának és a titokban zajló vágyak világát. Carmen Emmi filmje mélyebb és elgondolkodtatóbb élményt kínál azoknak, akik kíváncsiak a homoszexuális identitás történeti és társadalmi folyamatainak alakulására. Ugyanakkor a film dramaturgiai problémái és az érzelmi csúcspontok esetleges túlzása némileg rontják a történet hatását. Azonban az esztétikai érzékenység és a téma elbírálásának érettsége mindenképp figyelemre méltó.