Hatszoros gyomrost nyom.
Amikor Richard Gadd 2024-ben berobbant a köztudatba a Szarvasbébi (Baby Reindeer) című, egyszerre húsbavágó és feszült sorozatával, sokan azt hitték, hogy az alkotó elért a személyes pokoljárás csúcsára. Azonban legújabb, hatrészes drámája, a Fivérség, angolul Half Man (melyet még a globális siker előtt vetett papírra, és most a BBC, az HBO Max és a Stan koprodukciójában látható) bizonyítja, hogy Gadd nemcsak a saját traumáinak krónikása, hanem a kortárs televíziózás egyik legbátrabb, legkíméletlenebb boncnoka is. Ha a Szarvasbébi a zaklatás lélektanát boncolgatta, a Fivérség a mérgező maszkulin függőségi viszonyok és a generációs erőszak húsba vágó tanulmánya.
A történet egy sötét pajtában indul a jelenben. Két férfi köröz egymás körül: Niall (Jamie Bell) teljes skót esküvői díszben feszít, míg Ruben (Richard Gadd) félmeztelenül, bokszolók módjára befáslizott kézzel áll vele szemben. A feszültség szinte tapintható, a közelgő összecsapás elkerülhetetlennek tűnik. Innen ugrunk vissza harminc évet az időben, hogy a hat epizód során darabról darabra összerakjuk ennek a két embernek a pusztító, kodependens kapcsolatát.
Gadd zsenialitása abban rejlik, ahogyan a múltat ábrázolja. Megismerjük a 15 éves, csendes, könyvmoly Niallt (akit a fiatalkori jelenetekben Mitchell Robertson alakít zseniálisan), akit az iskolában kegyetlenül bántalmaznak. A helyzete csak fokozódik, amikor anyja új partnerének fia, a 17 éves Ruben (Stuart Campbell szintén karrierformáló alakításában) szabadul a javítóintézetből – ahová azért került, mert leharapta egy fiú orrát –, és beköltözik Niall szobájába.
Ruben kisajátítja Niall életterét, de egyúttal a védelmezőjévé is válik. Elintézi a zaklatókat, és egy olyan jelenetben segédkezik Niall szüzességének elvesztésében, amely tökéletesen hordozza Gadd kézjegyét: a vágy, a kényszerítés, a gyengédség és a gyűlölet émelyítő, fejfájdító keverékét. Ruben úgy hivatkozik Niallre, mint a „brother from another lover” (más anyától származó fivér), ami egyszerre hangzik ígéretnek, mantrának és – mint minden Ruben környezetében – burkolt fenyegetésnek. Niall parazita módon kapaszkodik ebbe az agresszív alfa-hímbe a saját túlélése érdekében, ám az ár, amit Rubennek fizetnie kell ezért a védelemért, az évek során elviselhetetlenné válik.
A Fivérség egyik legerősebb rétege Niall belső konfliktusa. A felnőtt Niall szerepében Jamie Bell élete talán legjobb, legárnyaltabb alakítását nyújtja. Bell karaktere képtelen elfogadni saját homoszexualitását; a külvilágnak és önmagának is hazudik, olyannyira, hogy még a konverziós terápiát is megjárja. A fojtogató elfojtás miatt Niall a szexuális önpusztítás sötét bugyraiba menekül – szaunák, parkolók és könyvtári mosdók rejtett, veszélyes légyottjai adják az egyetlen függőséget okozó szelepet a számára. Bell tökéletesen hozza a férfi önutálatát és sebezhetőségét, ami miatt képtelen elszakadni az őt terrorizáló Rubentől.
A sorozat kíméletlenül boncolgatja a mondást: a bántalmazott emberek bántalmaznak másokat. Ruben nem egydimenziós szörnyeteg, hanem a trauma terméke: egy terrorizált gyerek, aki felnőve maga is terrorizál. Gadd forgatókönyve lírai, mégis nyers és kényelmetlen kérdéseket tesz fel a férfias felelősségvállalásról. Hol van az a pont az erőszak spiráljában, ahol egy férfinak meg kellene állnia, és feltennie a kérdést: Miért teszem ezt?
A széria nem hibátlan. A női karakterek – különösen Niall anyja (Neve McIntosh) – kissé alulírtak, és az anya szinte érthetetlenül vak Ruben romboló hatására. Emellett a finálé felé vezető utolsó narratív robbanás is hagy némi dramaturgiai kívánnivalót maga után.
Azonban ezek eltörpülnek a záró epizód zsenialitása mellett. A csúcspont egy feszült, minimalista, kétszereplős jelenet Gadd és Bell között, amely mentes minden felesleges tévés sallangtól, fegyvertől vagy hatásvadászattól. Csak két harminc évnyi közös bűntől és vágytól megnyomorított férfi néz egymással farkasszemet, és mondja ki a legfájdalmasabb igazságokat.
A Fivérség egy sötét, brutális és ragyogó remekmű. Richard Gadd ismét fogta a saját belsőségeit, szétkente a papíron, majd szikével esett neki minden egyes vérző szervének. Ha a társadalom sokat beszél a maszkulin krízisről, akkor ez a sorozat a látlelet arról, hogy mi történik, ha ezt a krízist a szőnyeg alá söpörjük. Kötelező, bár gyomrot próbáló darab.
Értékelés: 9/10
Borka Roland
