A Pixar új meséje mögötti queer történetszálat csendben kihúzták.
Elio, a földönkívüliekkel kommunikáló kisfiú története lehetett volna a Pixar egyik legbátrabb, legszemélyesebb filmje – ehelyett egy biztonsági játék lett belőle, amely mögött érezhetően ott húzódik a „ne legyünk túl woke” vezérelv.
A 2025 nyarán bemutatott Elio eredetileg nemcsak sci-fi kalandfilm lett volna egy kisfiúról, hanem egy finoman queer történet is – erről tanúskodik több most napvilágra került nyilatkozat, köztük a film eredeti rendezőjének, Adrian Molinának visszaemlékezése is.
Molina, aki korábban a Coco társalkotója volt, saját gyermekkori élményeiből inspirálódott. A rendező egy félénk, befelé forduló kisfiút álmodott meg, akinek másságát nem nyíltan, hanem szimbólumokon keresztül mutatta volna be. Az egyik jelentős jelenetben Elio például rózsaszín felsőt választ egy „trash-ion show” során, majd magabiztosan vonul benne – utalva arra, hogy a karakter identitása nem feltétlenül a megszokott sémák szerint alakul.
„A szobájában olyan fotók voltak, amik arra utaltak, hogy fiú iránt érdeklődik. Mindez nem volt direkt kimondva, de teljesen világos volt” – fogalmazott egy névtelen korábbi Pixar-dolgozó a Hollywood Reporternek.
A film 2023-as tesztvetítését követően azonban jelentős irányváltás történt. A Pixar felső vezetése – állítólag a gyenge visszajelzések és a potenciális „kockázatok” miatt – radikálisan megváltoztatta a film fókuszát.
Adrian Molina távozott a projektből, helyét a Pirula Panda rendezője, Domee Shi vette át. A queer utalásokat eltüntették: Elio karaktere semlegesebb lett, az eredeti szimbolikus jeleneteket kivágták vagy átírták.
America Ferrera, aki eredetileg a főszereplő anyját szinkronizálta volna, szintén kilépett a produkcióból. Egyes források szerint nem értett egyet azzal, hogy a latinó és LMBTQ+ tartalmakat ennyire háttérbe szorítják – miközben épp ezekről szólt volna a film.
A történet nem egyedi. Az utóbbi években a Disney és a Pixar is egyre óvatosabban bánt az LMBTQ+ témákkal. A Lightyear című film egy leszbikus csók jelenete miatt például több országban tiltólistára került, míg a Nyerni vagy veszíteni animációs sorozat egyik karakterének transzneműsége szinte teljesen láthatatlanná vált a végső verzióban.
A Elio mostani változatát sokan épp ezért „identitásmentesnek” vagy „túl biztonságosnak” érzik. Több volt Pixar-dolgozó is úgy nyilatkozott: a film „érzelmi súlyát” az vitte volna el, ha a másságról is szól – így azonban „egy kedves, de középszerű űrmeseként” maradt meg.
A mozipénztáraknál sem hozta, amit a stúdió várt. Az Elio 20 millió dolláros nyitóhétvégéje az utóbbi évek leggyengébb Pixar-debütálásai közé tartozik az USA-ban, és nem is javított sokat a későbbi hetekben. A kritikusok egyébként nem voltak szigorúak: 81%-os Rotten Tomatoes értékelése és A- CinemaScore-ja inkább arra utal, hogy a közönség sem utálta – csak épp nem ragadta meg őket.
A Pixar így most egy olyan filmmel rukkolt elő, amely lehetett volna bátor és személyes, de inkább választotta a csendes középutat – és ezzel talán épp azt veszítette el, ami különlegessé tehette volna.
