Nem szűnik meg teljesen, csak átalakul.
2025 nyara van, de Hollywoodban még mindig nem állt helyre a rend. Az év eleji kaliforniai tűzviharok, amelyek több stúdiókomplexumot, magánvillát és forgatási helyszínt súlyosan érintettek, csupán az első repedés volt a jégtakarón. Egy mélyebb, rendszerszintű átalakulás zajlik: Hollywood, ahogy ismertük, eltűnőben van. De merre tart, és mit jelent mindez azoknak, akik eddig a város aranyporát hordták a vállukon: a filmcsillagoknak?
A Los Angeles-i tűzesetek nemcsak fizikai kárt okoztak, hanem érzékletes jelképei is lettek annak, ami Hollywoodban évek óta gyűlik: az instabilitásnak. A filmgyártás világa kiterjedt, decentralizálódott. Az amerikai álomgyár már rég nem csupán Los Angelesben pörög.
Budapest, Tbiliszi, Bangkok és Abu-Dzabi nemcsak olcsó háttér, hanem valódi gyártási központként működik. A filmstúdók, adókedvezmények és politikai stabilitás mentén döntenek: ahol költséghatékonyabb, oda települ a gyártás. Kalifornia ma már egyszerre költséges és kiszámíthatatlan forgatási helyszín.
Hollywood globális decentralizálódása már nem trend, hanem tény. Az amerikai filmipar régi bástyái, mint Los Angeles vagy Atlanta, egyre gyakrabban adják át a terepet Közép- és Kelet-Európa, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet gyorsan fejlődő gyártási központjainak. A Los Angeles környékén tomboló bozóttűzek 12 nagyobb produkció forgatását állították le vagy helyezték át más helyszínre, becslések szerint legalább 150 millió dolláros veszteséget okozva a stúdióknak.
Kaliforniában ma egy egyhetes forgatás teljes engedélyeztetési és biztosítási költsége 500–700 ezer dollár között mozog. Ez az összeg még nem tartalmazza az esetleges sztrájkok, extrém időjárás vagy helyi szakszervezeti kötelezettségek miatti költségeket.
Ezzel szemben Budapesten vagy Prágában ugyanilyen volumenű forgatás 30–50%-kal olcsóbb lehet. Ráadásul a technikai színvonal, a szakembergárda és az infrastruktúra is versenyképes.
2023-ban több nemzetközi produkció volt Magyarországon, mint Kalifornia állami támogatási programjában együttvéve.
A nemzetközi produkciók egyre inkább ott forgatnak, ahol adókedvezmények csábítják őket. Magyarországon a gyártási visszatérítés mértéke eléri a 30%-ot, és ezt más támogatási formák (pl. infrastrukturális hozzájárulás, szálláskedvezmény) is kiegészítik.
Ebből fakadóan érdekesség, hogy a Dűne folytatása; a Szárnyas fejvadász 2099, és a Szegény párák több jelenetét is Budapesten forgatták, köztük olyan helyszíneken, amelyeket digitális utómunkával Los Angelesként vagy futurisztikus Tokióként jelenítettek meg
Tbiliszi és Batumi már több Netflix-produkciónak adott otthont, mivel Grúzia 2024-ben bevezette a „filmstartup” programot, amely 35%-os adóvisszatérítést és 50 fős helyi stáb ingyenes biztosítását ígéri minden 10 millió dollár feletti gyártásnak.
Bangkok a Disney egyik kedvelt ázsiai bázisa lett, főleg az MCU és Star Wars streaming szériákhoz. A thaiföldi Filmhivatal szerint 2024-ben 491 nemzetközi produkciót fogadtak, közel 200 millió dollár értékben.
Abu-Dzabi pedig a blockbusterek mekkája. Az Indiana Jones és a sors tárcsája mellett itt forgatták a Mission: Impossible – Leszámolás néhány kulcsjelenetét is. A stúdiókat a bőkezű finanszírozás (például akár 50%-os visszatérítés) és politikai stabilitás vonzza ide.
A filmgyártás globalizációja a színészeket, rendezőket és stábok ezreit állítja új kihívások elé. Már nem elég a Beverly Hills-i iroda és a Sunset Boulevard-i kapcsolat. Aki karriert akar, annak mennie kell: Budapestre, Tbiliszibe vagy Szöulba.
Mi lesz Kaliforniával?
Kalifornia nem fog eltűnni, de szerepe megváltozik: inkább kreatív fejlesztőközponttá válik, ahol az ötletelés, tervezés és PR működik, miközben a gyártás a világ távoli pontjain zajlik, amit szinte lehetetlen visszahozni, legalábbis gyorsan.
Ezért fogadták kétkedve a szakemberek az amerikai elnök elképzelését. Donald Trump 2024-es kampányában újra megpendítette, hogy visszahozná Hollywood aranykorát: amerikai gyártású filmeket, hazai helyszíneket, és „a klasszikus amerikai értékrendet”. Azonban a filmipar már mélyen beágyazódott a globális gazdaságba: a produkciók 70%-a már most is hibrid modell szerint készül (részben USA-n kívüli helyszíneken), a stúdiók költségcsökkentésre kényszerülnek.
És Trump terve? A szakértők egybehangzóan úgy látják, hogy ezek inkább kulturális jelképértékkel bírnak, mintsem tényleges iparági reformot képviselnének. Megfigyelők szerint politikailag motivált, de gazdaságilag nehezen kivitelezhető, megvalósíthatósága kérdéses. Legfeljebb szimbolikus programokat, állami filmtámogatásokat vagy hazafias tartalmak hangsúlyozását hozhatja.
A Netflix, az Amazon és a Disney-féle streaming-ek viszont globális kényszerpályára állították az ipart. Hollywood tehát nem egy politikai kampány, hanem a világgazdaság és a digitális piac törvényei szerint alakul.
Ez Hollywood 2.0: kevésbé hely, inkább hálózat. A filmgyártás térképe átrajzolódott, és már nem csak a díszlet mozog, hanem maga az ipar is.
Streaming mámor, visszatérő moziélmény
A streaming-láz 2020 és 2023 között megroppantotta a moziláncokat, ám most, 2025-ben újrarendeződik a piac. A „nagy streamingek” visszavettek a mennyiségből, és most már minőségre lőnek. A streamingmodell nem omlott össze, de megtanulta: a heti tíz új sorozat stratégiája hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyult.
A mozik közben kezdenek fellélegezni. Újra működnek a közepes költségvetésű, nem franchise-alapú filmek: drámák, karakterközpontú történetek, új hangok. Ez pedig visszahozta a készségalapú színészeket is a reflektorfénybe.
A 2020-as évek elején a streamingplatformok példátlan gyorsasággal hódították meg a szórakoztatóipart. A világjárvány alatti bezártság éveiben a streamingszolgáltatók úgy öntötték a tartalmakat a nézőkre, mintha nem lenne holnap. Csakhogy volt holnap. És most ez a holnap 2025.
A „tartalomdömping” stratégiája: hetente indultak új sorozatok, reality-k, dokuk és középszerű vígjátékok – gyorsan fárasztóvá vált. A nézők elteltek, a költségek pedig elszálltak. A Netflix 2024-ben több mint 15 milliárd dollárt költött tartalomgyártásra. Idénre 18 milliárd dollár a terv. De a növekedés lelassult, a lemorzsolódás megugrott.
A válasz 2023–2024-ben érkezett: racionalizálás. A „kevesebb, de jobb” elv mentén a platformok elkezdték visszavágni a projekteket, megszűntek a középszerű sorozatok második évadai, és előtérbe kerültek az erős írók, a neves showrunnerek, és a filmszerűen gyártott minisorozatok.
Ezzel párhuzamosan a mozik elkezdtek újra megtelni. Bár a globális bevételi rekordokat továbbra is a franchise-filmek (Marvel, DC, Dűne, Avatar) hozzák, a közepes költségvetésű (15–30 millió dolláros) filmek is kezdik visszanyerni régi fényüket. Ezek között főként karakter- és történetcentrikus drámák, thrillerek, eredeti forgatókönyvű filmek találhatók. A közönség, úgy tűnik, ismét kíváncsi lett a mozira, ha az valódi élményt ad.
Az erős történetmesélés újra érték lett. A nemzetközi tartalomgyártók nyertek, mert a koreai, a spanyol, a német és a lengyel sorozatok népszerűsége miatt a globális terjesztésben egyre nagyobb a versenyelőnyük. A mozi- és streaming-kettős stratégiák is jól teljesítettek, mert azok a stúdiók, amelyek képesek egy film esetében párhuzamosan gondolkodni mozis és digitális terjesztésben, stabilabb bevételre számíthatnak. Ilyen pl. a Universal, vagy a Warner Bros.
A streaming újabb átrendeződése a FAST (Free Ad-Supported Streaming Television) csatornák térnyerésében is megmutatkozik. Ez a modell, amely reklámokkal támogatott, de ingyenes hozzáférést ad régi sorozatokhoz, filmekhez vagy tematikus műsorfolyamokhoz, elsősorban Észak-Amerikában és Európában hódít.
A Netflix 2022-ben még elzárkózott a reklámoktól, 2024-re viszont már saját hibrid előfizetési modelljét is tesztelte – kevesebb havidíjért cserébe néhány reklám.
Az AI megjelenése nemcsak a gyártásban (pl. forgatókönyvírás, utómunka), hanem a tartalomajánló rendszerekben is komoly változást hozott.
AI, kurátori streaming és a következő szórakoztatási korszak
Az AI már nem csupán divatos jelszó a technológiai konferenciákon: mára kézzelfogható hatást gyakorol a szórakoztatóipar működésére és esztétikájára is.
A mesterséges intelligencia eszközei fokozatosan beépültek a forgatókönyvírás gyakorlatába. Egyes sorozatok esetében már az AI készít jelenetvázlatokat, párbeszédterveket – ezek alapján dolgoznak tovább az írók.
Nem arról van szó, hogy a gép kiváltaná az alkotót. Inkább új réteget ad a kreatív munkához: támogatja az ötletelést, szerkesztési alternatívákat kínál, vagy gyors háttérkutatást végez.
Az AI tehát nem váltja le az embert – inkább bővíti a lehetőségeit.
Streamingplatformok és a személyre szabott ajánlás jövője
Az AI megjelenése nemcsak a tartalom előállítására, hanem az ajánlórendszerekre is nagy hatással van.
A korábbi, egyszerű algoritmusok – mint a „Ha ezt nézted, akkor ezt is szeretheted” – helyét komplex viselkedésminták vették át. Ma már figyelembe veszik, mikor, milyen napszakban nézel sorozatot, milyen hangulatú tartalmat választasz, vagy meddig jutsz el egy epizódban.
Ez a fajta emocionális és időalapú profilozás lehetővé teszi, hogy a platform előre megsejtse, mire vágysz – néha jobban, mint te magad.
Kurátori streaming: válasz a döntési fáradtságra
A túl nagy kínálat új problémát hozott: a döntési fáradtságot. Erre reagál a kurátori streamingmodell.
Ebben az esetben nem algoritmus válogatja a tartalmat, hanem szerkesztők, filmesztéták vagy influenszerek állítják össze a heti vagy havi ajánlott kínálatot.
Ez a fókuszált élményteremtés nem a választék szűkítését jelenti, hanem új minőséget képvisel: például rendezői sorozatok, újrafelfedezett klasszikusok vagy tematikus válogatások formájában.
Platformok, mint a Criterion Channel, a MUBI vagy az Apple TV+ már sikeresen alkalmazzák ezt a modellt.
Egy film bekerülése egy ilyen válogatásba ma már annyit ér, mint korábban egy pozitív kritika: kulturális presztízst ad, és új nézőket hoz.
Mi jön még? Valószínűleg az, hogy a streamingplatformokból újra „tévécsatornák” lesznek, csak algoritmikus alapon. Az interaktív tartalmak, a játékfilm-sorozat hibridek, sőt a metaverzumhoz kapcsolódó kísérletek új korszakot hozhatnak.
A metaverzum és az interaktív narratíva kibontakozása
A filmnézés jövője a metaverzumban egyre inkább valósággá válik. A nézők digitális avatárként „ülhetnek be” a vetítésre, sőt: valós időben reagálhatnak a történetre.
Olyan formátumok vannak fejlesztés alatt, amelyekben a néző már nemcsak passzív fogyasztó, hanem a cselekmény aktív alakítója is lehet. Nemcsak a VR-headsetekről van szó – ennél sokkal tágabb az élménykultúra.
Az interaktív narratívák új terepet nyitnak: többféle befejezés, párhuzamos karakterívek, válasz-alapú döntési pontok. A „Black Mirror: Bandersnatch” csak az első kísérlet volt. Ma már egész sorozatok készülnek erre a logikára.
Digitális ökoszisztéma: egybeolvadó trendek
A streaming, az AI és a metaverzum egyre inkább egybefonódnak, és együtt formálják a jövő szórakoztatóipari modelljeit.
Néhány kulcsjelenség:
- AI-vezérelt gyártás: előzetes közönségreakciók már a forgatás előtt beépülhetnek a tervezésbe.
- Algoritmikus premieridőzítés: az időzítés nemcsak marketing, hanem adatvezérelt döntés eredménye.
- Virtuális influenszerek: interaktív karakterek, akik akár AI segítségével kommunikálnak a közönséggel, és márkává válnak.
A filmnézés ma már nem esemény, hanem gyakran háttértevékenység. Az új narratív modellek ezt a szokást alakítják tovább – a felhasználó nemcsak néző, hanem aktív jelenlét is.
A jövő nem egyetlen képernyőn történik – hanem sok párhuzamos térben, egyszerre.
Metaverzum és alternatív narratívák
A metaverzum-alapú narratívák a streaming új korszakát képviselik. Ezek nemcsak filmek vagy sorozatok, hanem teljes élményuniverzumok. A néző itt már nem pusztán megfigyelő, hanem interaktív résztvevő is lehet.
Platformok, mint a Decentraland vagy a Fortnite Creative Mode, olyan téralapú történetmesélést kínálnak, amely már nem lineáris forgatókönyveken alapul. Ehelyett párhuzamos szituációkat és avatár-alapú jelenlétet építenek fel.
A Disney például a Star Wars Galaxy’s Edge világát nemcsak fizikai parkként álmodta meg, hanem metaverzum-kiterjesztésben is: a történet itt nem lezárul, hanem a felhasználói interakciók mentén bővül és újraírható.
A magyar piac válaszút előtt
Ez a digitális fordulat a magyar piac számára kettős kihívást jelent.
Egyrészt a globális platformok algoritmusai kevéssé igazodnak a kisebb nyelvterületekhez, ezért a magyar filmek nehezebben kerülnek reflektorfénybe. Másrészt viszont a streaming demokratizáló hatása teret ad az alternatív, független alkotóknak.
A TikTok, a YouTube Shorts és más mikroformátumok lehetőséget nyújtanak új közönség elérésére. A BP Underground vagy a Szép csendben sikere jól mutatja: a lokális történetek számára is van hely, ha azok nemzetközileg is érthető formában jelennek meg.
Hollywood, ha alkalmazkodni tud, továbbra is a világ szórakoztatóipari fővárosa maradhat – csak már nem feltétlenül Los Angelesből irányítva.
A nemzetközi gyártás átalakulása nem csak a produkciós helyszíneket érinti – a forgalmazási modellek is gyökeresen átalakulnak.
A globális trendek a magyar piacot sem kerülték el.
Streaming és a magyar piac realitása
A streaming-piac bővül, de nem egyenletesen. Az NMHH 2024-es kutatása szerint a magyar internetezők 65%-a használ videóstreaming-szolgáltatást, ám közülük csak 49% fizet is érte.
Ez a különbség rámutat egy paradoxonra: a tartalomfogyasztás széleskörű, de a fizetőképesség korlátozott. A piac még nem stabil.
A Netflix dominál, mögötte az HBO Max, a Disney+ és az RTL+ jelentős lemaradással követik. Közben sok előfizető már több szolgáltatást is fenntart, de a hosszú távú elköteleződés még nem általános.
Monetizációs kihívások
A magyar TV-piacra jellemzően alacsony hirdetési árszintek kissé elmozdultak felfelé, de még mindig elmaradnak a régiós átlagtól. Ez a tartalomgyártás minőségét is befolyásolja.
Hiába nő a felhasználószám, a monetizáció – vagyis a reklám- és előfizetési bevételek – továbbra is gyenge lábakon áll. Ennek hosszú távon is hatása lehet a hazai produkciókra.
Kiviláglik, hogy 2020–2023 között a streaming háború totálisan átalakította a szórakoztatóipart. A tartalomdömping teljesen megtöltötte a piacot. 2025-re azonban a fókusz áttolódott: a hangsúly a minőségre helyeződött – lett belőle „tartalomracionalizálás”.
Ez a váltás nemcsak a forgalmazási modelleket alakítja át, hanem a mozgóképipar egész működését – beleértve azt is, kik és hogyan válhatnak láthatóvá a jelen új filmkultúrájában.
Új sztárgeneráció helyett: új pozícionálás
A 2000-es évek végének nagy nevei most egyre többet szerepelnek kis költségvetésű, de kritikusok által kedvelt filmekben.
Nem A-listás blockbuster-főszerepekről van szó, hanem arról, hogy ezek a színészek újrapozicionálják magukat: kicsit indie-sebb, kicsit művészibb, kicsit streaming-biztos formában.
A klasszikus sztárkultusz alapja a PR volt: magazinok, talkshow-k, vörös szőnyegek. Ez már kevés. Ma egy színész karrierje annyit ér, amennyit a nézők tudnak belőle a képernyőn kívül. Kell a TikTok-jelenlét, a podcastinterjú, az X-vita, az Insta-sztori. Nem elég jól játszani, láthatóvá is kell válni.
A sztárok kora lejárt? Egyáltalán nem. Csak átalakul.
Az elmúlt években világszerte egyre többen figyeltek fel arra, hogy a klasszikus A-listás sztárok helyét nem egy új generáció vette át, hanem maga a sztárság fogalma tágult. Míg húsz-huszonöt éve Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway vagy Rachel McAdams automatikusan blockbusterek főszerepeit alakították, ma ugyanazok a színészek már mérlegeltebben választanak: főként kritikusok által dicsért, kisebb költségvetésű filmeket, sorozatokat, podcastokat vagy streaminges próbálkozásokat sorol előre teendői listáján. Ez nem visszalépés, hanem tudatos átpozicionálás. A siker már nem a forgatáson, hanem a digitális jelenléten dől el.
Nem meglepő, hogy több korábban elfeledettnek hitt név visszatért a mainstreambe. Brendan Fraser érzelmes visszatérése virálissá vált, Jennifer Coolidge pedig TikTok-mémként is új életet kapott. Mindketten példái annak, hogy a közönség ma már nemcsak a szerepekre, hanem a színész hitelességére is kíváncsi.
A Tom Cruise– vagy Will Smith-féle klasszikus szupersztármodell alig-alig működik már. A franchiseállók (pl. Hemsworth, Momoa, Gadot) is kezdik elveszteni a pályájuk lendületét, mivel maga a franchise-műfaj is kifáradt. A tömeggyártott szuperhősfilmek és folytatások elveszítették a kulturális súlyukat.
Robert Pattinson például az Alkonyat után éveken át dolgozott arthouse-projekteken (pl. A világítótorony), mielőtt visszatért a blockbusterek világába (The Batman) – már művészi hitelességgel. Hasonlóan építkezett Margot Robbie is, aki producerként is egyre aktívabb.
Akik nem reagáltak időben, azok sokszor a streaming tengerében tűntek el: látványos filmográfiájuk van, de a közönség nem tudja, hol és mikor nézheti őket. A láthatóság hiánya a karrier amortizációját hozza.
Hollywood most azt díjazza, aki jó színész, jelen van digitálisan is, kapcsolatot tud építeni a közönséggel.
Ez lehet YouTube-csatorna, TikTok-bemutató, vagy egy bensőséges podcast. A sztárság nem „fentről jön”, hanem alulról épül. Aki ezt felismeri, annak még 45–50 évesen is lehet karrierútja.
Az A24, a Neon és más művészfilmes forgalmazók sikere azt mutatja, hogy a nézők nyitottak a közepes költségvetésű, kreatív, karakterközpontú filmekre. Ezekben olyan nevek bukkannak fel, akik korábban szupersztárnak indultak, de ma tudatosan kisebb szerepekben, tartalmilag izgalmasabb projektben vesznek részt.
Rendezők: a háttérben, de irányítva
A színészek az arcai a kampányoknak, de a vízió gyakran a rendezőktől jön. Mégis, míg egy színész ma már elvárásként van jelen a közösségi médiában, a rendezőket alig látni talkshow-kban vagy TikTokon. Christopher Nolan, Denis Villeneuve vagy akár Greta Gerwig ritkán posztol, interjúik általában szakmai lapokban jelennek meg, nem virális klipformában. Ennek oka részben a szerepük természetében rejlik: a rendező a háttérben irányít, az arca nem a brand része – vagy legalábbis nem úgy, mint egy sztáré.
Ettől függetlenül a fiatal rendezők új generációja (pl. Celine Song, Charlotte Wells, Ari Aster, Emerald Fennell) már bátrabban mozog a közönséggel való kommunikáció terén – akár Q&A videók, akár személyesebb interjúk formájában. Ez a láthatóság lehet az új kulcs a rendezői brandépítéshez.
A hazai párhuzam: mit tanulhatunk ebből?
A magyar piacon a PR-tevékenység inkább még klasszikus keretek között működik: szereplés reggeli műsorokban, női magazinok címlapján, vagy RTL-es/Nemzeti Filmalapos sajtóturnékon keresztül. A közösségi média használata itt még nem épült be rendszerszinten a színészi márkaépítésbe, leszámítva néhány tudatos kivételt.
A magyar színészek közül néhányan már felismerték, hogy az énmárkaépítés túlmutat a jó szerepeken. Nagy Ervin podcastokban formálja karakterét, Thuróczy Szabolcs széles közönségkapcsolattal rendelkezik, míg Osvárt Andrea nemzetközi produceri tevékenységgel nyit új irányokat.
Sokan azonban még mindig kizárólag filmes szerepekben gondolkodnak, így a digitális térből való hiányuk láthatósági hátrányt jelent.
Kik lesznek a jövő sztárjai? Hollywood feltörekvő arcai 2025-ben
Jeremy Allen White a Mackó című sorozattal vált igazi generációs arccá. Csendes karizmája és természetes játéka révén mára Emmy-kedvenc, kampányarc és a „quiet sexiness” új ikonja lett.
Paul Mescal a Normal People után filmszerepekben és színházban is bizonyított, és a Gladiátor 2 kapcsán már A-listás státuszhoz közelít.
Ayo Edebiri, Jacob Elordi és Emma Mackey szintén dinamikusan építik karrierjüket – különféle stílusokban, de hasonló tudatossággal.
Magyar párhuzamban: Vecsei H. Miklós kiemelkedő, aki bár színházi súlypontú, de egyre inkább filmes és írói oldalról is építi magát. Erős énmárka, intellektuális karakter. Láng Annamária a nemzetközi színtérre is kilépett (pl. Berlinale), miközben itthon is számos erős szerepben tűnik fel. Patkós Márton is jó esélyekkel indul, aki ugyan fiatal, de már komoly drámai karaktereket kap. Digitálisan visszafogottabb, de színészi fronton stabilan építkezik.
A következő A-lista nem a moziban, hanem a feedben kezdődik. Az új csillagok nem azonnal robbannak, hanem fokozatosan, több platformon keresztül építik a jelenlétüket. Akik ezt felismerik, azok előtt ott az út: akár a Calvin Klein kampányig vagy egy Emmy-díjas sorozat főszerepéig (lásd: J. A. White).
A klasszikus Hollywood – a stúdiószisztéma, a sztárrendszer és a mozi temploma – darabokra hullott. Ami helyette születik, az sokszínű, kaotikus és kiszámíthatatlan, de éppen ezért él.
A jövő nem vörös szőnyegeken dől el, hanem az algoritmusok, közösségek és új formátumok metszéspontján. A kreativitás bárhol megszülethet – ahol van kamera, mikrofon és vízió.
Ez nem a vég. Ez az új kezdete. És aki nem lép tovább, az a múltban ragad.
A régi világ valóban véget ért – de az új már nem hely, hanem hálózat.
Borka Roland
