Mennyire rossz? Megnéztük!
Van az a fajta folytatás, ami nem azért készült, mert a történetnek tényleg volt még mondanivalója, hanem mert a stúdió kitalálta, hogy “még több káosz = még több pénz”. A Greenland: Az új menedék (eredeti címén Greenland 2: Migration) sajnos éppen ebbe a sorba illik.
Ric Roman Waugh visszahozta a Garrity családot – Gerard Butler maradt John, Morena Baccarin Allison –, ám amit kapunk, az nem egy igazi, újragondolt poszt‑apokaliptikus eposz, hanem egy hosszabb utazás egy romokban heverő világban, ahol mindenkinek mennie kell tovább, mert a mindig úton lenni drámája még mindig nézőbarátabb, mint az állóhelyben maradás.
A történet nem bonyolult: öt évvel az első film világméretű katasztrófája után a Garrity család – most már tinédzser korú fiukkal együtt – biztonságot remél egy titokban sugárzott “biztonságos zónától” délre, és útra kelnek a romok között. A film középpontjában továbbra is a családi szál, a félelem és a remény harca áll, de sajnos a grandiózus látványelemek helyett nagy részben csak ugyanazok a motívumok ismétlődnek újra és újra.
Technikailag ugyan jóval profibb az átlagos katasztrófafilmnél – a trükkök rendben vannak, és Waugh rendezése megbízható –, de hiányzik belőle az a szikrázó energiabomba, amely az első Greenland-ot legalább nézhetővé és olykor kifejezetten izgalmassá tette. A világ még mindig veszélyes és kiszámíthatatlan, de a film magában nem képes ezt a fenyegetettséget igazán átéltetni.
A karakterek ugyan továbbra is szerethetőek, és Butler‑Baccarin párosa még mindig tartja a lelket a történetben, de a drámai ívek nem érnek el igazán mélyre, és a film néha inkább tűnik hosszabbra nyújtott epizódnak, mint önálló, ütős mozifilmnek.
Összességében a Greenland: Az új menedék olyan folytatás, amit akkor ajánlanánk leginkább, ha az ember kifejezetten az első rész világáért és szereplőiért jött vissza. Műfajában nem rossz, de olyan filmet várni tőle, amely új szintre emeli a történetet vagy érzelmileg jobban megérinti a nézőt, mint az eredeti, sajnos nem szerencsés.
Értékelés: 5/10 – korrekt folytatás, de hullámzó hangulat és középszerű drámai súly jellemzi.
