A streamingháború új szintre lépett, de a tévézés királynőjét továbbra sem lehet letaszítani a trónról.
Ott ülni a Los Angeles-i Peacock Theaterben, amikor felgyulladnak a reflectorfények a 78. Primetime Emmy-gálán, nagyjából olyan élmény, mint egy végtelenített hollywoodi pezsgőfürdő közepén próbálni kijegyzetelni az év televíziós áttöréseit. Az idei gála nemcsak a megszokott sztárparádéról szólt, hanem egyértelmű átrendeződésről is: a streamingóriások és a kábeles veteránok közötti háború új szintre lépett, miközben a közönségvonzó iparági óriások és a fanyar, okos produkciók osztoztak a legfontosabb szobrokon.
A műsorvezetői feladatokat ezúttal Mariska Hargitay vállalta magára, aki a megszokott csípős élcelődések helyett egy kis nosztalgikus eleganciát és sallangmentes profizmust hozott a színpadra. Az estéből nem hiányoztak a megható visszatérések és a jubileumi megemlékezések sem, de az igazi dráma – ahogy az lenni szokott – a borítékok kinyitásakor zajlott.
A dráma kategóriában a várakozásoknak megfelelően az óriási felhajtással érkező, 25 jelölést felhalmozó Vészhelyzet Pittsburghben uralta az estét, elhozva a legjobb drámai sorozatnak járó díjat, miközben Noah Wyle játéka meghozta a megérdemelt elismerést a színészi kategóriában is. Ugyanakkor az este legzajosabb tapsát Rhea Seehorn kapta, aki a Pluribus főszerepéért végre átvehette a legjobb drámai színésznőnek járó szobrot – a teremben ülve érezhető volt a kollektív megkönnyebbülés és öröm, hogy az akadémia végre pótolt egy régóta esedékes adósságot.
A komédia szekcióban a feszültség szinte tapintható volt a szünetekben. A Hacks és a veterán Jean Smart ismét bizonyította megkérdőjelezhetetlen fölényét, a színésznő újabb szobrával beírta magát az Emmy-történelembe. De a valódi meglepetést és az este komédiai dominanciáját az Apple TV kísértetiesen vicces újdonsága, a Widow’s Bay szállította, amely nemcsak a kategóriájának fődíját zsebelte be, hanem halmozta a trófeákat a mellékszereplői és írói szekciókban is.
A minisorozatok mezőnyében a DTF St. Louis és a The Beast in Me vívott komoly csatát, miközben a veterán Sally Field emlékezetes színpadi jelenléttel vette át elismerését A boldogságnak nyolc karja van főszerepéért.
Michael J. Fox kapta meg a 78. Emmy-gálán a rangos Bob Hope Humanitárius Díjat. Az Amerikai Televíziós Akadémia valóban a Parkinson-kór kutatásának és gyógyításának támogatásáért, illetve az általa alapított The Michael J. Fox Foundation nevű alapítványon keresztül végzett több évtizedes, elkötelezett munkájáért ítélte oda neki az elismerést. Az alapítvány az évek során több milliárd dollárt gyűjtött össze és fordított a betegséggel kapcsolatos tudományos kutatások felgyorsítására.
A 78. Emmy-gála nem kísérletezett radikális formabontással, de pontosan azt hozta, amit egy ilyen prémium televíziós seregszemlétől elvárunk: arányosan elosztott elismeréseket, néhány igazi meglepetést és a bizonyosságot, hogy a televíziós drámaírónál és sorozatgyártásnál jelenleg kevés izgalmasabb dolog történik a popkultúrában.
Győztesek listája ITT található, és a legjobb pillanatokat videókon ITT lehet megtekinteni.
