Nem csupán Hunyadi János felesége és Mátyás király anyja volt Erzsébet, hanem egy határozott, intelligens vezető, aki a lehetőségeihez mérten kivívta magának a tiszteletet egy férfiak uralta korban. A FILMGalaxy.eu interjújában Rujder Vivien mesél arról, mennyire próbálták árnyaltabban bemutatni Erzsébet személyiségét, milyen kihívások elé állította a szerep, és miért érzi úgy, hogy ez a történet ma is érvényes üzenetet hordoz.
– A középkori nők szerepét gyakran alábecsülik, pedig sokan meghatározó alakítói voltak a történelemnek. Szerinted mennyiben tekinthető Szilágyi Erzsébet egyfajta „középkori erős női vezetőnek”?
Rujder Vivien: „Szilágyi Erzsébetet egyértelműen erős női vezetőként lehet értelmezni a 15. századi Európában. Nem erre született, és nem is ez vezérelte, de a férje miatt muszáj volt beletanulnia bizonyos dolgokba. Hunyadi János távollétében egyedül kellett gondoskodnia az otthonukról és az embereikről, később pedig, férje kormányzóvá válása után is támogatta őt mindenben. Ráadásul a magyar történelem egyik legkarizmatikusabb királyát nevelte fel – ez is azt mutatja, hogy rendkívül intelligens és talpraesett nő volt. Kihasználta a pozíciójából adódó lehetőségeket és kivívta sokak tiszteletét, ami akkoriban egyáltalán nem volt szokványos.”
– A sorozat mennyiben próbál árnyaltabb képet adni Erzsébetről, mint amit a történelemkönyvek sugallnak?
R.V.: „Mivel a sorozat Bán Mór regénysorozatának adaptációja, ezért én is elsősorban a regényekből inspirálódtam, nem pedig a történelemkönyvekből. De abban mind a történészek, mind a regényírók egyetértenek, hogy Erzsébet vezető alkat volt: határozott és erős nő, akinek muszáj is volt annak lennie. A karakteríve fantasztikusan lett felépítve, amiért nagyon hálás vagyok, mert női főszereplőként eljátszani őt hatalmas kihívás és egyben ajándék volt. Már az előkészítési szakaszban sokat beszélgettünk az alkotókkal arról, hogy milyen is lehetett Erzsébet. Nekem nagyon tetszett az az állítás, hogy „belül mindig tombol” – tehát hiába küzd és szenved, ezt nem mutatja ki. Erős marad, fát lehet törni a hátán, nem sír, nem enged közel magához akárkit. De akit egyszer a bizalmába fogadott, azért a végletekig elment volna.”
– Hogyan lehetett egy olyan korban érvényesülni nőként, amikor a hatalom és döntéshozatal szinte kizárólag férfiak kezében volt?
R.V.: „A „minden erős férfi mögött áll egy erős nő” mondás talán ebben a korban nyerhette el igazán az értelmét. A nőknek nem volt hivatalos beleszólásuk a politikai ügyekbe, vezetői pozíciókat nem tölthettek be, mégis a férjük legfőbb támaszaként tiszteletet és figyelmet vívhattak ki maguknak. A mai szemmel nézve abszurd, hogy akkoriban presztízskérdés volt, ha egy nő fiút szült. Pedig ha már akkor is tudták volna, amit ma a tudomány egyértelműen állít, talán sok minden máshogy alakulhatott volna.”
– Van olyan modern női karakter, akit Szilágyi Erzsébethez hasonlónak érzel?
R.V.: „Nem, nem igazán jut eszembe senki.”
– Volt olyan jelenet, amely lelkileg vagy fizikailag különösen nagy kihívást jelentett számodra?
R.V.: „Az időjárás néha megnehezítette a dolgunkat, én a kánikulát bírtam a legrosszabbul, pedig nem páncélban felvértezve kellett harcolnom a mező közepén. Lelkileg azok a jelenetek viseltek meg a legjobban, amelyekben gyermeket kellett óvnom, féltettem vagy védtem. Sejtésem sem volt arról, hogy ezek a pillanatok ennyire megviselnek majd.”
– A történelem és a fikció közötti határ egy kosztümös sorozatban gyakran elmosódik. Volt olyan momentum a forgatáson, amikor ezt igazán érezted?
R.V.: „Abszolút! Én például Hunyadon – vagyis a Fóton felépített Hunyad vár díszletében – teljesen otthon éreztem magam. A legapróbb részletekig kidolgozták az összes elemet, és ez sokat segített a karakterbe való belehelyezkedésben. A nagy, sokszereplős jelenetek is megteremtették ezt az illúziót – például amikor lakomáztunk. Aztán persze a harmadik felvételnél már mindenki megbánta, hogy az első take-ben teleette magát!”
– Ha egyetlen tanulságot kellene kiemelned, amit a karaktered a mai világnak üzen, mi lenne az?
R.V.: „Mindig az első megérzésre kell hallgatni.”
Borka Roland
