Animációs szatíra disznókkal és sztárokkal.
Tizenöt évig érlelte, most a világ legnagyobb animációs fesztiválján debütált Orwell klasszikusának újragondolása. Seth Rogen disznót játszik, a politika pedig ott lapul a háttérben.
eorge Orwell Állatfarmját már sokféleképp próbálták feldolgozni, de ami most történt az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, az valami egészen új: Andy Serkis, a motion capture koronázatlan királya (Gollam, Caesar, King Kong), végre bemutatta régóta tervezett animációs adaptációját. Az első előzetes szerint ez nemcsak egy újabb feldolgozás, hanem egy kifejezetten mai, nagy nevekkel teli, sötéten szatirikus, mégis popkulturálisan is fogyasztható verzió.
A filmet 2025-ben mutatják be világszerte, de az Annecy fesztivál közönsége már láthatta az első képkockákat és meghallgathatta a szereplőgárda egy részét is.
A farm, ahol Seth Rogen a vezérdisznó
A sztárparádé szinte zavarba ejtő: Napoleon, a történet karizmatikus, majd zsarnokká váló disznója Seth Rogen hangján szólal meg, míg Squealer szerepében Kieran Culkin (Utódlás) hallható. Gaten Matarazzo (Stranger Things) egy új karakter, Lucky nevű fiatal állat hangját kölcsönzi, míg Glenn Close, Jim Parsons, Laverne Cox, Woody Harrelson, Iman Vellani és Kathleen Turner is megszólalnak különféle állatszerepekben. Maga Serkis pedig nemcsak rendezőként, hanem több karakter – köztük az emberi gazda, Mr. Jones – megszólaltatójaként is szerepel.
Nem gyerekfilm, de nem is direkt politikai tanmese
Serkis szerint ez nem gyerekeknek készült animáció, de nem is egy vérkomoly politikai pamflet: „Sokkal inkább egy érzelmi utazás, mint ideológiai kiáltvány. A politika ott van, de nem ez a fókusz.” Ez azt is jelenti, hogy a film humora – és az ismert hangok jelenléte – fontos szerepet kap. Az első jelenetek alapján a tempó gyors, a hangvétel ironikus, de a sötét tónusok sem hiányoznak: a hatalom természetéről szóló tanmese itt is ott bujkál minden jelenet mögött.
A forgatókönyvet Nicholas Stoller (A Muppet Show, Rossz szomszédság) írta, a zenéért Heitor Pereira (Minyonok, Maugli) felel. Az animációt a Cinesite készítette, amely korábban a Riverdance-en és több Netflix-produkción is dolgozott. A projekt egyébként már 2011 óta formálódik: Serkis eredetileg a Netflixszel kezdte, majd saját stúdiója, az Imaginarium vette kézbe.
Orwell a XXI. században – performansz-technológiával
Bár nem ez az első Állatfarm-adaptáció (1954-ben és 1999-ben is készült már belőle film), Serkis verziója abból a szempontból újító, hogy az általa favorizált performansz-alapú technológiát használja a karakterek megformálásához. „Nem akartam, hogy rajzfilmesek karikatúrája legyen belőle. Ezek az állatok valóban érző, gondolkodó lények. Sötétek, kemények, időnként szánalmasak – pont mint mi.”
A rendező célja az volt, hogy a karakterek érzelmein keresztül vezesse be a nézőt egy diktatúrává váló közösség világába. Nem direkt párhuzamokkal, hanem átélt karakterekkel, akikkel – ha minden jól megy – a néző együtt halad lefelé a hatalom csúszdáján.
Egy animáció, ami több akar lenni
Serkis nem titkolja: azt szeretné, ha az Állatfarm új generációk számára is aktuálissá válna. A humor, a látvány, a popkulturális utalások és a könnyen beazonosítható sztárhangok mind ezt a célt szolgálják. De hogy valóban sikerül-e megtartani Orwell kritikus szellemét úgy, hogy közben ne fulladjon önismétlésbe vagy sekélyes szórakoztatásba – az már a bemutató után derül ki.
