Izgató fájdalom.
Harry Lighton első nagyjátékfilmje, a Pillion, Cannes-ban debütált, és azóta is a kritikusok kedvence. A film Adam Mars-Jones Box Hill című regényének adaptációja, amely egy fiatal férfi, Colin (Harry Melling) és egy titokzatos motoros, Ray (Alexander Skarsgård) közötti domináns-alárendelt kapcsolatot mutat be.
A történet középpontjában Colin áll, egy félénk parkolóőr, aki unalmas külvárosi életét hátrahagyva Ray világába csöppen, ahol a queer motoros szubkultúra és a BDSM szabályai uralkodnak. Ahogy Colin egyre mélyebbre merül ebben az új világban, felmerül benne a kérdés: vajon valódi önmagára talál, vagy csak egy másik fajta elnyomás áldozatává válik?
A film nem csupán a szexualitásról szól, hanem az identitásról, a hatalmi dinamikáról és az érzelmi intimitásról is. Lighton rendezése érzékenyen és hitelesen közelíti meg ezeket a témákat, elkerülve a szenzacionalizmust. A film humora és melegsége kiegyensúlyozza a kényelmetlenebb jeleneteket, így egy mélyen emberi történetet kapunk.
Harry Melling alakítása Colin szerepében lenyűgöző; a színész finoman ábrázolja karaktere sebezhetőségét és fejlődését. Alexander Skarsgård Ray szerepében karizmatikus és titokzatos, tökéletesen kiegészítve Melling játékát.
A Pillion nemcsak a queer közösség számára releváns, hanem mindenki számára, aki valaha is kereste önmagát és a helyét a világban. Ez a film bátor, érzékeny és mélyen emberi – egy olyan alkotás, amely sokáig velünk marad.
Megjegyzés: A Pillion jelenleg fesztiválkörúton van, és várhatóan az év későbbi szakaszában kerül a mozikba.
Fotó: Cannes Film Festival
