Provokatív meglepetés.
A 82. Velencei Filmfesztivál szombaton, szeptember 6-án zárult, és idén is izgalmas, sokszínű kort mutatott fel a zsűri döntéseiben. A fesztivál legnagyobb meglepetése Jim Jarmusch Father Mother Sister Brother című filmje volt, amely Csendes road-tripként született meg családi kapcsolatok terén, és elnyerte a rangos Arany Oroszlánt.
A nyertes antológia két testvér útkereséséről szól, felnőttként újra találkoznak, és végül szembesülnek elhanyagoló szüleikkel – minden, amit a zsűri egy „csendes filmben” értékelni tud.
Második díját – az Ezüst Oroszlán Nagydíjat – a The Voice of Hind Rajab kapta, Kaouther Ben Hania rendezésében. A 6 éves palesztin kislány utolsó hívását felidéző dokumentumfilm 22–23 perces álló tapsot váltott ki, és politikai súlyával is áttörte a fesztivál hagyományos kereteit.
A fődíjak rövid összefoglalója:
- Legjobb rendező (Ezüst Oroszlán): Benny Safdie (The Smashing Machine)
- Legjobb női szereplő: Xin Zhilei (The Sun Rises on Us All, Kína)
- Legjobb férfi szereplő: Toni Servillo (La Grazia, Olaszország), aki egy öregedő elnököt alakít
- Legjobb forgatókönyv: Valérie Donzelli és Gilles Marchand a A Pied D’Oeuvre című francia filmért
- Különdíj (Special Jury Award): Gianfranco Rosi Below the Clouds című olasz alkotása kapta ReutersWikipedia.
- Legjobb fiatal színész/színésznő (Marcello Mastroianni-díj): Luna Wedler (Silent Friend, német–francia–magyar koprodukció)
Egy másik díszdíjként a Velencei Díjkiosztón élethosszig tartó teljesítményért járó Arany Oroszlánt ítélték oda Kim Novak színésznőnek és Werner Herzog rendezőnek. Novak, aki utoljára nyilvánosan tíz éve jelent meg, érzelmes visszatéréssel, 92 évesen fogadta el a díjat.
A magyar szemmel is izgalmas Silent Friend című koprodukciónál Luna Wedler kapott elismerést – újabb nemzetközi sikert hozva a magyar jelenlétnek a fesztiválon.
A fesztivál ebben az évben nem csak művészeti értékekkel, de társadalmi pólusokkal is erősen rezonált: The Voice of Hind Rajab dokumentumfilmje és a vele járó közönségreakciók egyaránt jelezték, hogy az alkotások mögött rejlő valóság képes erősebb lenni, mint a legcsendesebb történetek. A Velencei Filmfesztivál hozta a várhatót – adott némi meglepetést, de azt provokatív módon.
Forrás: ap
