„A cápa” Magyarországon – tíz év késéssel, de teljes erővel.
Ötven évvel ezelőtt, 1975. június 20-án Steven Spielberg A cápa című filmje a mozikba került az Egyesült Államokban, és azonnal kasszasiker lett. Feszültség, látvány, a tenger sötét titkai – minden adott volt ahhoz, hogy a nyár filmjeként vonuljon be a filmtörténetbe. Magyarországon azonban a nyugati filmek útja sosem volt ennyire gyors. Míg Csehszlovákiában már 1976-ban bemutatták a filmet, nálunk a közönségnek egészen 1985 júniusáig kellett várnia, pontosan tíz évig.
A magyarázat nem politikai cenzúra-félelemből fakadt. A cápa politikailag teljesen ártalmatlan volt: egy kisváros lakói próbálnak túlélni egy emberevő cápa támadását. Sem kapitalista propaganda, sem nyílt rendszerkritika nem volt a történetben. A magyar kultúrpolitika egyszerűen óvatosan szelektált: a nyugati filmek gyakran „parkolóban” vártak a bemutatóra, míg a hatalom úgy nem ítélte meg, hogy most már nem árt.
Érdekes, hogy Spielberg személye nem jelentett problémát: amerikai, hollywoodi, zsidó származású rendező? Senkit nem érdekelt. Ami számított, az a film tartalma volt. Ha az ártalmatlan volt, a mozi megtelhetett, a közönség elégedett, a hatalom pedig biztonságban érezhette magát. A gulyáskommunizmus logikája működött: a szórakoztatás fontos, a nyugati hatások kezelhetők, a politikai kontroll megmarad.
Tíz év késéssel, 1985. június 19-én a budapesti mozik előtt sorban álltak a nézők. A film már legendás státuszban érkezett: mindenki hallott róla, sokan látták „odakint” a jugoszláv televízióban vagy a csehszlovák mozikból származó beszámolókból. Amikor végre beléphettek a moziterembe, a feszültség és az izgalom ugyanaz volt, mint az amerikai premier idején.
„Beálltam a sorba a mozi előtt, és közben hallottam, ahogy a fiatalok a cápáról beszélnek, mintha már mindent tudnának róla. Amikor végre beengedtek, a vászon előtt ülve egyszerre nevettünk, sikítottunk és kapaszkodtunk a karfákba. Tíz év várakozás után végre láthattuk Spielberg cápa-szörnyét – és még mindig működött a trükk, a feszültség, az izgalom. Pedig ez csak egy nyugati film volt, politikai üzenet nélkül. De milyen hatalmas élmény volt!”
Amikor 1985 nyarán végre mozikba került, A cápa nemcsak a vásznon keltett izgalmat, hanem a hétköznapokban is. A film plakátjai gyorsan megtöltötték a városi utcákat, a mozipénztáraknál hosszú sorok kígyóztak, és a tinédzserek egymás között suttogva beszéltek a „nagy halról”, amely képes bárkit elnyelni. A film kultikus státuszt kapott: nemcsak mint látványos thriller, hanem mint szimbolikus „nyugati élmény”, amely a nyolcvanas évek közepén ritka ajándék volt a magyar közönségnek.
A mozilátogatási szokásokra is hatással volt: a blockbuster sikere után a fiatalok körében megnőtt az érdeklődés a nyugati filmek iránt, és a hosszú sorban állás, a „sorban beszélgetés” szinte rituálévá vált. A film így nemcsak a rettegés élményét hozta el, hanem egy közösségi mozzanatot is: a magyar közönség egy évszázadnyi várakozás után végre együtt élhette át az amerikai blockbuster izgalmát, a vászon és a sorban állás kettős élményét.
