Reagált a személyét ért vádakra, visszatérne a filmezéshez is.
Lényegében teljes személyi megsemmisítésre ítélte a közvélekedés Armie Hammer amerikai filmszínészt, miután pár nő szexerőszakos kannibalizmussal vádolta meg. Hollywood teljesen hátat fordított neki, erőteljesen alkalmazták vele szemben a cancel culture-t és nemcsak filmekből próbálták eltüntetni (emlékezetes a Gyilkosság a Níluson című film, aminél még a filmplakáton is hátrább sorolták, miközben főszereplője volt), hanem a már bookolt szerepeit is visszamondták, sőt, még a gyerekeitől is eltiltották. A témáról korábbi cikkeinket ITT és ITT találja.
A nehéz időszakot követően megtörte a csendet a Painful Lessons nevű podcastben és elárulta, meglelte a belső békéjét. Elmondta, három és fél éves fájdalmas életleckét élt meg. Kezdetben az elfogadást tanulta meg, hogy egyáltalán tudomásul vegye magát a traumát, a viselkedéséből fakadó furcsaságokat, és kezelnie kellett olyan módon, ahol nem okoz ő több nehézséget magának, gyermekeinek és másoknak.
„Amikor ez az egész elkezdődött velem, az olyan volt, mintha tornádóba kerültem volna. És az egyedüli dolgot, amit tehettem, hogy fedezékbe vonultam. Még akkor is, ha legszívesebben elkiáltottam volna: ez őrültség! Mi van? Miről beszéltek?” – mondta Hammer. Hozzátette, kannibálnak nevezték, amit ő nevetségesnek tart, ugyanakkor ledöbbent, hogy ezt mindenki elhitte róla.
Elmondta, hogy bármi is történt vele, bármit is mondtak róla, jelenleg olyan állapotban van, hogy elmondhatja, hálás minden egyes pillanatáért. Hiszen, amilyen helyzetben előtte volt, abban nem volt sok köszönet. „Sosem voltam elégedett. Sosem volt elég, amit kaptam. Sosem voltam olyan állapotban, hogy boldog legyek önmagammal. Nem volt önbecsülésem. Nem tudtam szeretni és értékelni magam. De volt ez a munkám, ami révén rengeteg embertől kaptam visszajelzést. Ha bármikor szarul éreztem magam, csak felmentem az instára és bezsebeltem a dicséreteket a kommentelőktől és az megnyugtatott” – fogalmazott a sztár. Hozzátette, hogy fekete lyuknak érezte magát, mert nem számított a megannyi külső dicséret, sose érezte teljesnek magát.
Amint azonban mindez kiapadt, elzáródott a pozitív-visszacsatolások csapja, máris érzelmi, szellemi krízisbe került, aminél két lehetősége volt: felőrölnie magát, vagy tanulságokat levonni belőle.
A válsága felébresztette és megerősítette. Két végén égette a gyertyát, ami csak egy módon végződhetett volna, és még idejében észbe kapott, hogy ne semmisüljön meg fizikai valójában. A megfogalmazása szerinti neutronbomba mindenkit kirobbantott körüle, miközben ő még ott állt, egyes egyedül. Barátok tűntek el, egycsapásra. Ám hálás ezért a tapasztalásért, mert úgy érzi, újjászületett.
Hammer sokak irányában neheztelt, legyenek azok egyének vagy intézmények. Ám arra rájött, hogy ezzel ő nem lesz jobb, se nem fogja jobban érezni magát. „Másokra neheztelni azt jelenti, hogy mérget iszol abban a reményben, hogy a másik fog megbetegedni.” Ezért elengedtek ezeket a nehezteléseket. Nem volt könnyű, de a saját jóléte érdekében, szükséges volt mindezt megtennie.
Armie Hammer ezért rehabra vonult. Duális gyógykezelésre ment, és kezelni tudta a különféle függőségét. Gyerekként szexuálisan zaklatták. Ami ugyan nem az ő hibája volt, ugyannakor a saját felelőssége. Otthon viszont elég jól kezelték ezt, és a szüleinek hálás.
Ma már azon van, hogy törődjön a gyermekeivel, hozza és viszi a suliba minden nap. Ennél a pontnál Hammer elérzékenyül, mivel mindennél jobban szereti a gyermekeit.
A színész felidézte az apjával való kapcsolatát is, aki egy napon beteg lett, és ő bement a házba, ahol minden csupa vér volt, majd pedig apja szobájába, aki ott feküdt meztelenül az ágyon és a 12 évvel korábban elhunyt anyjához beszélt. Gyorsan felöltöztette, kórházba vitte, ahol grapefruit nagyságú tumort találtak az agyában. Hammer pedig vigyázott rá és segített neki, illetve nagyon jókat beszélgettek a halálról, a fájdalmakról és egyéb fontos dologról.
„Halálával nagy szomorúság lett, de nem volt megbánás” – fogalmazott Hammer.
Azt is elmondta, többször érezte úgy, véget vet az életének, mivel annyi stressz érte, amit nem tud kezelni. Úgy fogalmazott, egyszercsak nagyon mélyen találta magát, sötét időszak volt, minek egy pontján ott állt a tengerparton és meggyőződése volt, hogy akkor ő most ebből az egészből „kiúszik” és véget vet minden fájdalmának. Kis híján megtette, ott feküdt a vízfelszínén és egyszercsak eszébe jutottak a gyermekei, és az, hogy ezt nem teheti meg velük.
Terapeutákhoz járt, hogy kezeltesse magát és szinten tartsa, és a mai napig vannak rossz napjai, de azt mondja, ez teljesen normális.
„Egyik terapeutám azt mondta, csak a függők az egyedüli csoport a világon, akik úgy érzik, megérdemlik, hogy jól legyenek minden áldott nap” – szólt Hammer. Hozzáfűzte, neki évekig tartott megértenie, hogy teljesen okés, ha szarul érzi magát és azt mondogassa, hogy rendben, akkor holnap bizonyosan jobb lesz. Megengedi magának, hogy szarul érezze magát, és hagyja elmúlni, ne erőteljesen akarja megszüntetni.
Armie Hammer elárulta, hogy számos önsegítő könyvet olvasott, amiknek köszönhetően már másként gondolkodik önmagáról és a világban betöltött szerepéről.
A kérdező afelől is érdeklődött, hogy Hammer miért nem állt ki korábban, hogy tisztázza a vele felhozott vádakat, amire a színész úgy felelt, hogy eljön majd az ideje, ám még nem érzi úgy, hogy annak most kell megtörténnie. És voltak késztetései, de úgy véli, csak az egója, a sértett gyermeki része akarta volna magyarázni a dolgokat és „jól kiosztani” a többieket, hogy miért nem látják a fától az erdőt.
Hammer úgy érzi, hogy elérhető mások számára, aki válságban vannak és ez egyfajta hálacselekedete.
És hogy áll most a karrierje Hammernek? A sztár elárulja, színészi karrierje sehol se tart. Nincsen színészi munkája, nem is tárgyal ilyen jellegben, mert nem egy értékes árucikk a szórakoztatóiparnak a hollywoodi rendszerben. Viszont az előadóművészet az ő alap beállítása, ez teszi őt teljessé, egész életében ezt művelte, ez a boldogsága.
Ugyanakkor saját rendszert szeretne kialakítani. Írt is már egy forgatókönyvet egyik haverjával, Jerryvel, s ebbe rakja minden alkotóerejét, és ígéretesnek tartja, valamint szeretné megvalósítani. Egy olyan adaptált filmtervről van szó, ami sok tekintetben összecseng a saját történetével és autobiografikus lett.
„Csak azért, mert ők (Hollywoodban – a szerk.megj.) azt mondják, nem tehetem meg, az nem azt jelenti, hogy el is kell hinnem nekik” – nyilatkozta Armie Hammer.
