Világégés élő egyenes adásban.
Nagy merészségre van szükség ahhoz, hogy valaki a poklok poklára menjen egyetlen céllal: feltárni a szörnyű történéseket, ellensúlyozni a bagatellizálást. Így tett Msztiszlav Csernov, az Association Press hírügynökség haditudósítója, aki húsz napott töltött Mariupolban, miközben 2022-ben megkezdődött a város ostroma.
Az orosz invázió kezdetekor megannyi újságírói csapat volt ott a helyszínen, hogy tudósítsanak az embertelenségekről, az AP csapata az ostromlott város csapdájába esik. Így készült el a kis videóetűdökből összeszerkesztett 20 nap Mariupolban című ukrán-amerikai dokumentumfilm, amely a háború borzalmait tárja a nézők elé.
Premier plánban látjuk a borzalmakat, a város fokozatos leamortizálását, a menekülő, sokkos állapotban lévő embereket, a kilátástalanságtól feszült katonákat, rendőröket és egyéb rendfenntartó szerveket. Látjuk az apát, amint egyik kórházba hozza mindössze tizenhat éves fiát, akinek pusztán az volt a „bűne”, hogy egy iskola mellett focizott és eltalálta egy orosz rakéta, minek következtében súlyos sérüléseket szenvedve elhunyt, hiába tettek meg mindent az orvosok. Vagy látjuk azt az anyát is, aki másfél éves gyermekét próbálta újraélesztetni, mindhiába. Látjuk a szülészetet ért találat által okozott károkat, a terhes nőt, amint hordágyon viszik, s akiről kiderül, hogy a magzat az ő hasában halt meg vele együtt: „Öljetek meg!” – tudván, nincs már reménye az életre…
De a másfél órásra összevágott film bemutatja az emberi hienizmus fokozatait is, amikor megkezdődnek az értelmetlen zavargások és bolti lopások, az egyikre még az üzlet tulajdonosnője rá is szól, hogy mit képzel, hogy elveszi, ami nem az övé, és még a tolvaj volt felháborodva. Megmutatja azt is, hogy az emberek az egyre fokozódó feszültségben azt gondolják, az ukránok bombázzák őket, mert nem tudják elképzelni, hogy Oroszország lenne emögött, vagy amikor éppen az egyik orosz tisztségviselőt kérdezik az AP-tudósítók felvételeiről és ő azt feleli, mindez pusztán kitaláció, manipuláció, a sebesültek meg színészek, sőt, ez az egész egyszerűen egy Oroszország elleni információs terror…
Nem finomkodnak a készítők, bár a narráció szerint egy sor dilemmával küzd Csernov és társai, hogy mivel segítenek többet. Ám a felvételeken többször is elhangzik, hogy csak mutassa meg a szörnyűségeket, hogy Putyinnak látnia kell, bele kell néznie a halott csecsemő szemébe, látnia kell, milyen iszonyatos fájdalmat okoz az embereknek. Bemutatják a tömegsírt is, ahová több százakat temetnek, és megannyi kínt és szenvedést.
A világ mindennek köszönhetően élő egyenes adásban látja a bestialitásokat, amiket a háború kezdetekor történtek és azóta is, immáron második éve történik. A képfolyam érzékletes, szinte minden részletet bemutat, nem ítélkezik, nem kommentál, egyfajta videónapló ez, amely pontosan és precízen rámutat a kegyetlenségekre, pont úgy, ahogy a Z-jellel ellátott orosz tank a kórházra.
Nehéz nézni ezeket a képsorokat, az emberben valóban felmerülnek kételyek, hogy amit lát, az vajon a valóság-e vagy egy megrendezett állapot, annyira hihetetlennek tűnik és az emberi szem keresi is azt, ami igazolná, amit lát, meg sem történik. Oda-odapillant és keresi, hogy ez túl steril helyszín, amott túlságosan jólfésült a rendőr, tiszta és rendezett, amott meg mintha művér lenne, esetleg jól maszkírozott műbabákat látunk. Annyira próbálja az agy megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, ott munkálkodik az emberben az, hogy ez nem lehet a valóság, ennek nem szabadnak valóságosnak lennie. Úgy nézi sok esetben, mint egy CGI-jel és jól megrajzolt körülményekkel teletűzdelt thrillert. Ennyire felfoghatatlan, ami a felvételeken látunk. Ám ez csupán vágyálom, vagy a valóság minél idealistább értelmezése, mert az igazi gyötrelem azoké az embereké, akik mindezt nap mint nap átélték és átélik azóta is. Mariupolból az AP csapata húsz nap után szabadult, a város azonban még tartotta magát, és 86 nap után esett el teljesen, mérhetetlen pusztítást mutatván. Az egykoron több mint négyszázezres város teljesen elnéptelenedett, legalább több mint húszezren életüket vesztették. Megsemmisült.
A 20 nap Mariupolban című dokumentumfilmet kategóriájában Oscar-díjra jelölték, magyar hangalámondásosan az RTL+ előfizetőinek érhető el.
Borka Roland
