Megnéztük az Oscarra jelölt filmeket és érdekességeket találtunk (Oscar 2023)

Nem mind működik igazán jól, de kivételes alkotások.

Félig-meddig amatőrként és szakmai szemmel tekintettük meg az idei Oscar-díjra jelölt filmeket és az alábbiakban kivesézzük, miként láttuk őket.

Kezdjük a Minden, mindenhol, mindenkor (Everything Everywhere All at Once) című agyonajnározott filmmel, amit azonban a szélesebb közönség nem igazán értékelt. Nézzük a cselekményt: Evelyn Wang középkorú ázsiai asszony egy mosodát üzemeltet Amerikában, lényegében unalmasan telnek a napjai, mígnem megérkezik az izgalom, multiverzumos alteregói képességeinek rendelkezésével és szerettei multiverzumos alteregóival, akikkel egy csúnya gonoszt akarnak legyőzni.

A szereposztás parádés, hiszen Michelle Yeoh, Jamie Lee Curtis – aki apja nyomán magyar gyökerekkel rendelkezik -, Stephanie Hsu, illetve Ke Huy Quan, James Hong, Tallie Medel valamint Jenny Slate alakít karakter(eke)t.

Azt érdemes még tudni, hogy eredetileg Jackie Chan alakította volna a főszerepet, azonban Dan Kwan és Daniel Scheinert készítők úgy gondolták, jobb lenne a férj-feleség duó. A figyelemzavaros feleség aztán különféle képességekkel eljut az örök igazságig, amit a készítők a lehető legpazarabb látvánnyal erősítenek ebben az „interdimenzionális ackiófilmben”. Sokaknak sok lehet a vizuál és a mögöttes tartalom, a színek káprázatossága, az akciójelenetek tényleg Jackie Chan-es élessége, azonban ha mindezt lefejtjük, mint ahogyan ezt teszi maga a film és a jelképeket is értelmezzük, amikhez segítenek a párbeszédek (lásd a két sziklatömb társalgása – igen, az), akkor kiviláglik, hogy még ha itt is az apokalipszis, emberséggel az is átvészelhető. Erre jól ráhelyeződik a zene is, amit a Son Lux együttes készített Mitski, David Byrne, André 3000 és mások segítségével. Ilyen ez az élet!

Kapunk egy akciós scifi drámát, ami ugyan nem volt kasszasiker (a kb. 50 millió dolláros költségvetés – marketingbüdzsével együtt bár megduplázta), mégis jelentős alkotás a maga újszerűségében. Azt pedig szereti az Amerikai Filmakadémia, akiknek tagjai szavaznak az Oscar-díj odaítéléséről. Nem véletlenül jelölték 11 alkalommal, mellékszereplőkből kettőt is, illetve a Legjobb film kategóriában is versenyez.

Kilenc jelölést kapott Martin McDonagh által rendezett A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin). A Colin Farrell és Brandon Gleeson főszereplésével készült film egy barátságról szól. Illetve egy egyoldalúan megromlott emberi kapcsolatról, ahol az egyik nem hajlandó tudomást venni a másik döntéséről, mert a maga egyszerűségében képtelen felfogni. Éppen ezt szokta díjazni az Akadémia is. Bár csak egy főszereplő lehet, ezért Farrell kapta ezt a megtisztelő címet és Gleesonnak meg kellett elégednie a „támogató” szereppel, bár kétségkívül mindketten megérdemelnék a díjat is. Nem kevésbé a még bugyutább, de éleslátású Barry Keoghan is, akit szintén jelöltek az elismerésre. Az ő karaktere még összetettebb és jellemzőbb – tippünk szerint ő kapja a díjat. Aki bírta a rendező korábbi, Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards  Outside Ebbing, Missouri) című filmjét, az ebben sem fog csalódni.

Közben nézzük a cselekményt. Két barát Írország partjaitól nyugatra egy elzártan élnek egy – valóságban nem létező – szigeten, ahol az állattartás melletti egyedüli szórakozás a helyi kocsmában való iszogatás és szinte ki vannak éhezve a pletykákra, az újdonságra, amik akár a túlpartról is érkeznek. Nagy a csábítás az elvándorlásra, de közben a sziget és annak szellemei marasztalják az ott élőket, a végsőkig. Így marad otthon a Farrell alakította szereplő is, aki nem bírja tétlenül nézni, hogy legjobb barátja egy reggel úgy ébredt, hogy már nem kedveli, nem leli örömét a csacsogásban és valami maradandót, nemzedékeken átívelőt akar létrehozni. Még annak árán is, hogy közben minden porcikáját elveszíti – szó szerint és átvitt értelemben is. A két főszereplős pároshoz remekül asszisztál a már említett Barry Keoghan, illetve Farrell húgát alakító Kerry Condon, akit szinték jelöltek Oscarra.

Mi viszont Paul Mescal-nak a Volt egyszer egy nyár (Aftersun) főszereplőjének adnánk a legjobb férfi alakítás díját, mert valami bravúros, amit kiművel. Karakterdráma, hiszen úgy igazából nincs a filmnek története. Csak azt látjuk, ahogy apja és lánya nyaral Törökországban, és hétköznapi, egyszerű tevékenységeket végeznek: esznek, isznak, a medencénél lébecolnak, kirándulnak… szokásos. Az atmoszféra viszont valami egyedi ebben az indie filmben. Charlotte Wells eddig rövidfilmekben utazott, ezúttal azonban nagy fába vágta a fejszéjét és bejött neki, hiszen már a tavalyi cannes-i bemutatón is kitörő lelkesedéssel fogadták az alkotását. Erősen művészi, így mi is csak igazi filmcsemegézőknek ajánljuk.

A következő szempont, amit az Akadémia díjazni szokott, az az, hogy a szereplők valamiképpen átváltoznak és egy meghatározott karaktert hoznak – gondolunk itt Brendan Fraser Bálnájára (The Whale), ahol jelentős súly nehezedett a színészre, szó szerint. Vagy éppen az Elvis-t alakító Austin Butlerre. Kifejezetten erős alakítások, de mi mégis maradnánk Paul Mescalnál.

Ami a női főszereplőket illeti, mi Cate Blanchettnek adnánk a Tár-ban nyújtott alakításáért. Annyira bravúros a szexuális zaklatás vádjával létező karmester szerepében. Igen, nők is visszaélhetnek hatalmukkal. A filmben Todd Field rendező egy imaginárius karmestert alkotott meg, hogy érzékeltesse a huszonegyedik századi hatalmi predátor karakterét, amit kétségkívül Blanchett remekül hoz. Megérdemelné a díjat.

Amit viszont nem értünk, az Ana de Armas jelölése – bár mégis értjük -, mert Marilyn Monroe-ként teljesen átlényegült csak a Szöszi (Blonde) film kiábrándítóan lapos és unalmas és klisés, és, és, és lehetne sorolni.

Másik véglet Spielberg jelölése A Fabelman család (The Fabelmans), ami részben önéletrajzi ihletésű film, és már a múlt század kilencvenes éveinek végén foglalkoztatta a téma, de húsz éven át nem bírt hozzányúlni, mert mit szólnának hozzá a szülei. A történet arról szól, hogyan vált a kis Spielberg nagy Spielberggé miközben nem működő családban nőtt fel (hahó, különlegesség ez ma már?) és zsidó származása miatt atrocitások érték (semmi új a nap alatt), hogy aztán úgy torolja meg a zaklatásokat, hogy pozitív színben tünteti fel az agresszorokat (wtf!). Vannak jó pillanatai a filmnek, de ma már ezek vajmi keveseket érdekelnek, meg is bukott a mozik pénztáránál elég rendesen. Az kevés, hogy a képi világ és a vágás is rendben van. Még ha a család és annak konfliktusai illetve megjelenítési megoldásai érdekesek is a ma emberének. De itt Spielberg történetére vagyunk kíváncsiak, és az valahogy döcögős és unalmas. Az eredeti elképzelés húsz éve nagyot szólt volna, ma már csak szóldogál. Ám félreértés ne essék, ez mit sem von le Spielberg hihetetlen filmes hagyatékának értékéből, csak talán nem minden életútnak van érdekes feldolgozása.

Viszont érdekes megközelítése van A szomorúság háromszöge (Triangle of sadness) c. filmes szatírának. A Ruben Östlund által rendezett filmben a történet szerint übergazdagok luxushajókázáson vesznek részt überszegények által alkotott személyzettel. A tehetősek azonban egy baleset során rájönnek, a világ pénze se elég, hogy megmentse őket, illetve, fordul a kocka a személyzet javára… A hajó a társadalmunk, és a leosztott szerepek azt mutatják, minden múlandó és minden változik. Közben gusztustalan és kevésbé gusztustalan cselekmények követik egymást, a tragédia… Nos, érdemes megnézni, aki bírja az ilyet. De figyelem, nagyon kifejezőek a képek, túlságosan is. Viszont remekül kiadják a történetet. A svéd filmben feltűnik Harris Dickinson, Charlbi Dean és Woody Harrelson is. Még ha nem is túlságosan ismertek a szereplők, elég érdekes ahhoz, hogy lekösse a figyelmet. Európai szemmel Oscar-t adnánk neki. Nem véletlenül kapott Cannes-ban Arany pálmát, mint a legjobb film.

Animáció tekintetében, mi a jelöltek között leginkább a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság (Puss in Boots: The last wish) c. filmnek adnánk a díjat, tekintve, hogy átgondolt filozófiai és megvalósítási ötletessége messze túltesz a kínálaton. Igen, ott van még Guillermo del Toro Pinokkiója, ami szintén újszerű megközelítése a történetnek, bár kiszámíthatóan az, de a Kandúr rétegzett sztorija sokkal ütősebb. A Pirula Panda meg szerintünk csak azért került a jelölések közé, mert ázsiai témát dolgoz fel, aminek ma nagy divatja van.

Ugyanezen gondolat mentén kaphatott jelölést a Tom Cruise főszereplésével készül Top Gun folytatása, a Maverick alcímű film, amely hozza az első rész kliséit és a nosztalgiafaktorra hajaz. Bár Spielberg egyik szenvedélyes kirohanásában elkiáltotta, hogy Cruise ezzel a filmmel megmentette a mozikat, tippre technikai kategóriában odaadhatnak neki egy díjat. Akárcsak az Avatar: A víz útja (Avatar: The Way Of Water) is kaphat valamilyen technikai díjat. Mi úgy látjuk, bár eléggé összetett a történet, de a filmnek a látványvilága az, ami különleges – bár az első rész után kevésbé, de mégis vannak újdonságok.

Ami még említést érdemel, az a Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet On The Western Front) című háborús film, ami Erich Maria Remarque könyvklasszikusának feldolgozása. Igazán parádésra sikeredett, nem is a főszereplők miatt – akik, nem árulunk el újat, de hullanak mint a legyek -, hanem a kiválóan megkomponált képek általi hangulatkulissza miatt. Valamilyen díjat tuti kiosztanak neki, vélhetően technikait, ha már a legjobb filmért járót nem is kapja meg. És éppen a háborús tematika miatt lehet, hogy a legjobb dokumentumfilmért járó Oscar-t Navilnij dokuja kapja meg…

És mindez mikor derül ki? Nos, a 95-ik Oscar-díjátadás gáláját március 12-én, vagyis magyar idő szerint másnap, március 13-án hajnalban közvetítik.

Magyarországon a Disney+ streaming-platform fogja adni, mégpedig március 13-án 23:30-01:00 óra között a vörös szőnyeges bevonulást lehet követni, majd 01:00-04:30 között a díjátadót. Jimmy Kimmel showműsorvezető lesz a házigazda és a ceremónián énekelni fog Rihanna (Lift Me Up – Black Panther 2.) és Lady Gaga (Hold My Hand – Top Gun: Maverick).

Íme a jelöltlista:

Legjobb férfi főszereplő

• Austin Butler: Elvis
• Colin Farrell: A sziget szellemei
• Brendan Fraser: A bálna
• Paul Mescal: Aftersun
• Bill Nighty: Living

Legjobb férfi mellékszereplő

• Brendan Gleeson: A sziget szellemei
• Brian Tyree Henry: Causeway
• Judd Hirsh: A Fabelman család
• Barry Keoghan: A sziget szellemei
• Key Hu Quan: Minden, mindenhol, mindenkor

Legjobb női főszereplő

• Cate Blanchett: Tár
• Ana de Armas: Szöszi
• Andrea Riseborough: To Leslie
• Michelle Williams: A Fabelman család
• Michelle Yeoh: Minden, mindnehol, mindenkor

Legjobb női mellékszereplő

• Angela Bassett: Fekete Párduc 2.
• Hong Chau: A bálna
• Kerry Condon: A sziget szellemei
• Jamie Lee Curtis: Minden, mindenhol, mindenkor
• Stephanie Hsu: Minden, mindenhol, mindenkor

Legjobb film

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Elvis
• Avatar: A víz útja
• Minden, mindenhol, mindenkor
• A Fabelman család
• Tár
• A sziget szellemei
• Top Gun: Maverick
• A szomorúság háromszöge
• Women Talking

Legjobb rendező

• Martin McDonagh: A sziget szellemei
• Daniel Kwan és Daniel Scheinert: Minden, mindenhol, mindenkor
• Steven Spielberg: A Fabelman család
• Todd Field: Tár
• Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge

Legjobb adaptált forgatókönyv

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Tőrbe ejtve: Az üveghagyma
• Living
• Top Gun: Maverick
• Women Talking

Legjobb eredeti forgatókönyv

• A sziget szellemei
• Minden, mindenhol, mindenkor
• A Fabelman család
• Tár
• A szomorúság háromszöge

Legjobb animációs film

• Guillermo del Toro: Pinokkió
• Marcel the Shell With Shoes On
• Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság
• A tengeri fenevad
• Pirula panda

Legjobb operatőri munka

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája
• Elvis
• A fény birodalma
• Tár

Legjobb jelmez

• Babylon
• Fekete Párduc 2.
• Elvis
• Minden, mindenhol, mindenkor
• Mrs. Harris Párizsba megy

Legjobb dokumentumfilm

• All That Breathes
• All the Beauty and the Bloodshed
• A szerelem tüze
• Otthon a Romokon
• Navalnij

Legjobb rövid dokumentumfilm

• The Elephant Whisperers
• Haulout
• How Do You Measure a Year?
• The Martha Mitchell Effect
• Stranger at the Gate

Legjobb vágás

• A sziget szellemei
• Elvis
• Minden, mindenhol, mindenkor
• Tár
• Top Gun: Maverick

Legjobb nemzetközi játékfilm

• Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)
• Argentína, 1985 (Argentína)
• Közel (Belgium)
• EO (Lengyelország)
• A csendes lány (Írország)

Legjobb smink és haj

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Batman
• Fekete Párduc 2.
• Elvis
• A bálna

Legjobb eredeti filmzene

• Volker Bertelmann: Nyugaton a helyzet változatlan
• Justin Hurwitz: Babylon
• Carter Burwell: A sziget szellemei
• Son Lux: Minden, mindenhol, mindenkor
• John Williams: A Fabelman család

Legjobb eredeti betétdal

• Diane Warren: Applause (Tell It Like a Woman)
• Lady Gaga: Hold My Hand (Top Gun: Maverick)
• Rihanna: Lift Me Up (Fekete Párduc 2.)
• M.M. Keeravaani, Chandrabose: Naatu Naatu (RRR)
• Ryan Lott, David Byrne, Mitski: This is a Life (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb díszlet

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Avatar: A víz útja
• Babylon
• Elvis
• A Fabelman család

Legjobb animációs rövidfilm

• A kisfiú, a vakond, a róka és a ló
• The Flying Sailor
• Ice Merchants
• My Year of Dicks
• An Ostrich Told Me the World Is Fake and I Think I Believe It

Legjobb rövidfilm

• An Irish Goodbye
• Ivalu
• Le Pupille
• Night Ride
• The Red Suitcase

Legjobb hang

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Avatar: A víz útja
• Batman
• Elvis
• Top Gun: Maverick

Legjobb vizuális effektusok

• Nyugaton a helyzet változatlan
• Avatar: A víz útja
• Batman
• Fekete Párduc 2.
• Top Gun: Maverick

A nyertesek listája: