A 21. század 100 legjobb tévésorozata.
A doboz, amely egykor a nappalik sarkában duruzsolt, mint valami félresikerült, villódzó házikészülék, mára elnyelte a történeteinket. A The New York Times összeállította a XXI. század első negyedszázadának száz legfontosabb televíziós sorozatát – ez a kanonizációs kísérlet pedig éppúgy szól az emberi gyarlóságról, a hatalom természetéről és a magányról, mint magáról a mozgóképről.
A lista élén tanyázó művek nem véletlenül váltak korunk kultúrtörténeti hivatkozási pontjaivá. Walter White sivatagi metamorfózisa a Breaking Bad – Totál szívás-ban, a Drót (The Wire) Baltimore-i, szociológiai pontosságú hálózati drámája, vagy a Mad Men – Reklámőrültek reklámfilmes ábrázolása a hatvanas évek amerikai álmának belső rothadásáról mind ugyanazt a kérdést szegezik nekünk: mi maradt az emberből, amikor az intézmények és a hagyományos morális keretek csődöt mondanak? A listán előkelő helyet elfoglaló Utódlás (Succession) már a gátlástalan késő-kapitalizmus családi Shakespeare-drámája, ahol a szeretet és a tőke már megkülönböztethetetlenül összeolvadt.
De a kortárs televíziózás nem csupán a férfiegók összeomlásáról mesél. Phoebe Waller-Bridge Fleabag-je a maga maró, negyedik falat átütő humorával az esszenciális női gyász és bűntudat képernyőre vitele, míg az Atlanta vagy aTönkretehetlek (I May Destroy You) a jelenkori faji és személyes identitás olyan árnyalt formáit rajzolják ki, amelyekre a hagyományos nagijátékfilmek ma már aligha képesek.
A lista kétszázötven oldalas regényekként funkcionáló sorozatai – a Maffiózók örökségét folytató Better Call Saul, a Csernobil nyomasztó igazságkeresése, vagy a Különválás (Severance) szürreális munkahelyi disztópiája – azt bizonyítják, hogy a XXI. században az elbeszélés súlypontja áthelyeződött. A televízió lett az a tér, ahol a történeteknek van idejük kibomlani, ahol a karaktereknek van terük elbukni és eltorzulni.
A százas lajstrom persze óhatatlanul felvet szubjektív kérdéseket is: miként fér meg egymás mellett a Fleabag kamaradrámája és a Trónok harca gigantikus fantáziája, vagy a Twin Peaks 3. évada (Twin Peaks: The Return) avantgárd látomása a Ted Lasso naiv jóindulatával? A válasz talán abban rejlik, hogy a streaming korszak hajnalán a képernyő már nem egyetlen közös kultúrát épít, hanem százezer apró tükörszilánkot kínál. A lista nemcsak a sorozatokat rangsorolja, hanem a saját eltévedéseinket, szorongásainkat és megváltáskereséseinket térképezi fel az ezredforduló utáni világban.
Borka Roland
Forrás: nyt
