A mai negyvenes korosztály meghatározó filmélménye, traumatikusan is. A Végtelen történet című filmet Nyugat-Németországban 1984. április 6-án, Amerikában 1984. július 20-án, Magyarországon az első szinkronnal 1986. december 18-án mutatták be a mozikban.
Ki ne álmodozott volna arról, hogy a jelenlegi helyzetét elhagyva egy mesebeli világba térjen, ahol minden, de minden azon múlik, amit éppen kigondol? Most gondolj bele, hogy mindez lehetséges. Nemcsak képzeletben. Hanem a valóságban is! Ez pedig a könyvolvasás. Ami megannyi “végtelen történetet” kínál a kíváncsi és érdeklődő emberek számára. Lényegében ez volt Michael Ende német író képzeletében, amikor nemcsak megálmodta a saját világát, miközben könyvet olvasott, hanem mindezt továbbgondolva egy olyan különleges világot teremtett, ami megragadta valamennyi olvasó fantáziáját.
A történet a történetben típusú elbeszélésmód számos különleges izgalmat tartogatott, és a főhőssel mi magunk is elmerülhettünk Fantáziaország egyedi miliőjében. Története röviden egy komplexusos kamaszról szól, aki a való életben az iskola zaklatói elől bemenekül egy könyvesboltba és az ódon falak közötti poros kötetek között elfogadásra és megértésre talál, s egy titokzatos könyvre, ami alapjában megváltoztatja az életét és alakítja jellemét. Ez a Végtelen Történet, amit kifelé menet elcsen és az iskola padlásán olvasva átadja magát az önnön felfedezés izgalmas világának. Ám még Fantáziaországban sem minden fenékig tejfel, hiszen a gyermekhercegnő uralta világot a Semmi fenyegeti, és csak egyetlen ember tudja megvédeni a teljes pusztulást. Az pedig nem más, mint maga az Olvasó.
Ezt a fajta varázslatot próbálta az érdeklődők elé tárni Wolfgang Petersen német filmrendező, amikor szélesvászonra álmodta a könyvet. Az 1941-ben született rendező A tengeralattjáró című 1981-ben készült filmjével berobbant a “nagyok” közé Hollywoodban, hiszen a háborús filmdrámáját készeresen is Oscar-díjra jelölték, ez pedig elégséges volt, hogy a következő filmjeként éppen a Végtelen történet-et sikerüljön megvalósítania. Akkoriban is ugyanúgy működött a szórakoztatóipar, mint manapság: ha uralod a közvéleményt, főcikkcímeket generálsz és ráadásul a filmes díjak díjához is közel kerülsz, szinte azonnal kinyílnak a pénzcsapok és a filmmogulok irodáinak ajtói. Ráadásul a rendezőnek a Végtelen történet az első angol-nyelvű filmje volt. A direktor film negyvenéves jubileumát már nem érte meg, 2022 augusztusában elhunyt.
Nézzük viszont az örökséget, amit a filmmel megalkotott. A Végtelen történet alapját a Michael Ende által írt könyv adja, mégpedig pontosan az első része, amíg meg nem mentik Fantáziát (a cselekmény a könyvben ott nem ér véget, lényegében kiteljesedik a világa, bár nem annyira izgalmas, mint a Semmivel való hadakozás). A szerző olyannyira örült, hogy könyvéből film készül, hogy forgatókönyvíró tanácsadóként dolgozott és potom 50 ezer dollárt kapott a megfilmesítési jogokért. Aztán ahogy haladt előre a munka, Ende egyre nyugtalanabb lett, s egészen odáig fajult a dolog, hogy Petersen a vele való konzultáció nélkül átírta a forgatókönyvet, és ez az adaptáció annyira eltért a könyvétől, hogy a gyártás leállítását illetve a film címének megváltoztatását kérte. Amikor a producerek ezt elutasították, akkor beperelte őket, azonban elveszítette a pert. Így elkészülhetett a nagy mű, amit ő “egy gigantikusan giccses, kommersz, plüss és műanyag melodramának” nevezett.
A forgatás nagy része a müncheni Bavaria Studios Stage 1 helyszínen zajlott – ott egyébként máig megtalálható néhány ereklye a filmből, beleértve a szerencsesárkány szerkezetét is. Az utcai jeleneteket és az iskola belső tereit a kanadai Vancouverben vették fel, sőt, a Gastown Vancouver gőzórája magában a filmben is látható, abban a jelenetben, ahol a három zaklató üldözi a főhőst a Cambie Street-en le a Water Street kereszteződéséig, majd a Blood Alleyn haladnak egészen a strandig, ahol Atreyu elesik – amit aztán a spanyolországi Almériában, a San José-i Playa de Mónsul-ban forgatták.
A filmtörténet szerint a tízéves Bastian Bux egy félénk kívülálló, aki a nemrég megözvegyült apjával él. Egy reggel Bastian apja azt mondja fiának, hogy aggódik amiatt, mert egyszarvúkat rajzol a matekfüzetébe és ezt abba kell hagynia, mivel nem merülhet el a fantáziájában és a valósággal kell szembenéznie. Iskolába menet a fiút zaklatói kergetik, és hogy eliszkoljon, betér egy könyvesboltba, megzavarva Koreander urat olvasásában. Bastian, aki maga is imádja a könyveket, szóba elegyedik vele, majd meglát a boltosnál egy érdekes könyvet, ami azonban nem neki való. Ez olyannyira felkelti az érdeklődését, hogy távozóban magával viszi a Végtelen történet című kötetet, s egy cetlit hagy, amire ráírta, visszaviszi a könyvet. Suliba érve aztán az intézmény padlására bújik és teljesen belemerül a könyv világába. Fantáziaországban jár, amit a Semmi nevű erő fenyeget. A Gyerekcsászárnő, aki Fantázia vezetője, megbetegszik és Atreyu, aki a füves-tengeri nomád lovas nép megbecsült tagja, felkeredik, hogy gyógyírt találjon, mert ha ez megtörténik, a Semmi nem fogja elpusztítani a világot. A Gyerekcsászárnő Atreyunak adja személyes amulettjét, az Aurin-t, a varázsfonatot, amin két, egymás farkába harapó kígyót formázó jelvény látható ovális formában. Közben a Semmi megszüli a farkasszerű lényt, G’mork-ot, ami a sötétség küldöttje lesz és Atreyu nyomába ered, hogy megölje.
Első útja a Bánat mocsarába vezet, ahol a vénséges Morla, egy ősöreg teknős él, ám útközben elveszíti a szeretett lovát, Artaxot, aki képtelen elviselni a láposból feltörő lehangoltságot. Mikor szíve megtelik búval, végül megérkezik Morlához, aki azonban allergiás a fiatalságra és teljesen apatikus, ezért nem ad választ Atreyu kérdéseire, viszont annyit elárul, hogy a Déli Jósdában talán meglelheti, amit keres. Ettől kicsit elkedvetlenkedik Atreyu, olyannyira, hogy majdnem elnyeli a mocsár, csakhogy még az utolsó pillanatban megmentésére repül Falkor, a szerencsesárkány.
Ő elviszi őt két pöttöm gnómhoz, Másodmagákhoz, azaz Urgula javasasszony és Szűkmók férfi otthonába, ahol az asszony meggyógyítja Atreyut, az idős férfi pedig a jósda titkát kutatva jótanácsokkal látja el a fiút. Atreyu elindul, hogy átkeljen a három mágikus kapun, ám a másodiknál, a tükrösnél meglátja önmagát, aki Bastian, tehát maga az olvasó. Ez Bastiant is kizökkenti és sokkolja, de azért tovább olvas. Atreyu végül eljut egy oszlopcsarnokba a jóshoz, aki elszavalja neki, hogy ahhoz, hogy megmentse a Gyerekcsászárnőt, meg kell találnia egy embergyereket, aki Fantáziaország határain túl él és ő ad a Gyerekcsászárnőnek egy új nevet. Közben Bastian magának megjegyzi, hogy legszívesebben elhunyt anyja nevét adná a Gyerekcsászárnőnek. Atreyu és Falkor ismét útra kelnek, éppen időben, mert a Semmi bekebelezte a Déli Jósdát, csakhogy vihar kerekedik, és a Lehetőségek tengerébe zuhan Atreyu, elveszítve amulettjét. A fiú ősi romok között ébred, ahol falfestményeken látja viszont kalandját, beleértve G’mork-ot, a farkasszerű lényt, aki elárulja neki, hogy Fantáziaország az emberi képzelet megtestesítője és mint ilyennek, nincsenek határai, míg a Semmi az elveszett remények és álmok képviselője. Harcban Atreyu megöli G’mork-ot, ezzel azonban nem állítja meg a Semmit, ami már szétzilálta az ősi romvárost is.
Épp időben érkezik Falkor, aki elhozza neki az amulettjét, s így eljutnak a Gyerekcsászárnőhöz az Elefántcsonttornyba, mondván, elbuktak, s miközben a Semmi egyre jobban szétszakítja Fantáziaországot, a könyvet olvasó Bastian rádöbben, ő az az embergyerek, aki képes visszájára fordítani az egészet, megmenteni ezt a világot és a valóságban a viharban az ablakhoz rohan, majd elkiáltja a Gyerekcsászárnő új nevét: Magdaléna. Ezzel pedig újraalkotja Fantáziaországot, és minden elveszett szereplő – beleértve Atreyu lovát is – visszatér az életbe és aztán ő maga a szerencsesárkány hátán berepüli Fantáziaországot, amivel felülkerekedik zaklatói felett, aztán megannyi kívánság és kaland után visszatér a saját világába, ám az már egy másik történet.
Majd felcsendül Limahl angol popénekes előadásában a Never Ending Story című dal. Érdekesség, hogy a Giorgio Moroder olasz zenész és Keith Forsey angol szövegíró általi szerzeményből két változat készült. Az angol verzióban Beth Andersen vokálozik, míg a francia L’Historie Sans Fin címűben a háttérénekes Ann Calvert volt. A film német változatában nem kap helyet a szám, ott kizárólag Klaus Doldinger művei szerepelnek.
Különös gonddal válogatták a Végtelen történet című filmhez a szereplőket. A Bastian-t alakító Barret Oliver azonban kimagaslót nyújtott a meghallgatáson, az érzelmek egész skáláját felvonultatta, és a természetes játékstílusa lenyűgözte a készítőket, legfőképpen az érzelmi jelenetekben, mint amikor Bastian az iskola padlásán olvassa a könyvet. Mindemellett a rendező improvizációnak is teret hagyott, így aztán a szereplők saját szavaikkal és érzelmeikkel alakították a jeleneteket. A film néhány jelenete fizikailag is kihívást jelentett Oliver számára. Például a híres repülős jelenetek, ahol Bastian Fantáziában lovagol a Szerencsesárkány, Falkor hátán, különleges effektekkel és zöld hátteres technikával készültek. Az 1953-ban Los Angelesben született Olivernek sokszor hosszú órákat kellett eltöltenie kényelmetlen pozíciókban, miközben eljátszotta ezeket a jeleneteket. A film nagy hatással volt Oliver későbbi karrierjére és személyes életére is. Később úgy döntött, hogy visszavonul a színészettől, és a fotózásra koncentrál. Jelenleg tanít és műhelymunkákat tart a történelmi – azon belül is a 19. századi – fényképezési technikákról.
Ugyanígy Atreyu megszemélyesítőjére is odafigyeltek. Többfordulós castingon végül Noah Hathaway-t választották. Korábban már szerepelt televíziós sorozatokban és filmekben, volt tehát némi tapasztalata, illetve, mivel a szerepe fizikai kihívásokkal is járt (harci és lovas jelenetek), az is mellette szólt, hogy fiatal kora ellenére már volt tapasztatala a harcművészetekben és táncban. Valamint Hathaway és Barret OIiver között megvolt a szükséges kémia is. A forgatás előtt és közben azonban számos baleset érte a színészt. Az egyik legsúlyosabb az volt, amikor lovával ugratni készült, azonban nem ugrották át a kerítést, ami ráborult és annak következtében elmozdult néhány csigolyája és aztán komoly hátfájdalmai lettek, amelyek hosszú távú orvosi kezelést igényeltek. Egy másik emlékezetes és veszélyes volt a mocsárbeli jelenet, amit valós időben forgattak, és Hathaway a felvételkor többször is a stúdióban kialakított mesterséges mocsárba süllyedt, de a harci jelenetek és kaszkakőrmutatványok is kisebb-nagyobb sérüléseket okoztak neki, valamint a stressz és a kimerültség is hatott az egészségére. Ezek az élmények ugyanakkor jelentős hatással voltak Hathaway későbbi döntésére, hogy visszavonuljon a színészettől és más területekre koncentráljon. Fekete övet szerzett Kung Fu-ban és Shotokan karatéban, versenyszerűen táncolt, később tetoválóművészként kezdett dolgozni és saját stúdiót nyitott, valamint motorkerékpár-versenyeken is elindult, illetve közel húsz éves távollét után vissza-visszatért a filmezéshez is.
A Gyerekcsászárnőt alakító Tami Stronach úgy került a filmbe, hogy miközben Malackát alakította San Franciscóban a Micimackó egy színházi adaptációjában, megkereste őt a casting director, hogy vegyen részt a szereplőválogatáson. Három kör után Stronach legyőzte Heather O’Rourke-ot, hogy ő legyen a főszereplő az 1984-es filmben; ez volt az egyetlen jelentős játékfilmje. Anyja, Ruth Stronach három hónapig Bajorországban élt lányával a film forgatása alatt, majd utána visszautasított egy folytatási szerződést lánya számára, mert aggódott, hogy nem lesz képes „segíteni lányának eligazodni a gyermekcsillagság viharos vizein a filmiparban.”
Fantáziaország különös lényekkel is teli van, legjelesebb képviselőjük Falkor, az inkább hatalmas kutyára, azon belül golden retrieverre hasonlító szerencsesárkány, ami eltér a könyvbelitől, ahol inkább oroszlánszerű. A több mint 13 méter hosszú lény testét albínófényezetű szőrök és gyöngyházhatású pikkelyek is díszítik. A készítők apró részletekre menően fizikailag is kidolgozták Falkort. Alapjául a kínai szerencsesárkány szolgált. Fejét papírmaséból alkották meg, aminek PVC-alapja volt, a szemei hungarocell golyók voltak, amiket befestettek és vörös LED-lámpákat raktak bele, a lencsék műanyag tejdobozból készültek, testét repülőgép acélból gyártották. Ennél fogva meglehetősen nehéz, több száz kilót nyom, hiszen csak a feje közel száz kilós. A forgatás után Falkor-t a München mellett lévő grünwaldi Bavaria Movie Studios Museumba vitték, ahol máig megtekinthető, sőt, még rá is ülhetnek a látogatók.
A Végtelen történet című filmet bemutatását követően a 25 millió dolláros költségvetésére több mint 100 millió dollárt szerzett a mozik jegypénztárainál. Sikere a valóban izgalmas és fantáziadús történetében rejlik. Olyannyira, hogy készültek folytatások is – számszerint kettő, amik azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Mégis, legújabb információk szerint napjainkban készül egy tv-sorozat is.
Borka Roland
