Vérgőzös ökohorror a borzongás szerelmeseinek – Cápák a Szajnában kritika

Spielberg-i magasságokat látunk egy francia filmben.

Na ne, már megint egy cápás film? Gondolhatja a kedves néző, mikor a Netflix filmkínálatát lesi. Ám a Cápák a Szajnában nem véletlenül lett azonnal közönségkedvenc, hiszen minősége messze túlszárnyalja a cápás horrorok tömegét – van belőlük elég, évente bedobnak egy jó kis trashhorrort.

A Xavier Gens által rendezett francia horrorban minden megvan, ami egy jó kis borzongást képest kiváltani. Adott a sokak által rettegett cápa, ami ebben az esetben nevet is kap, Lilith, ami tán nem véletlen, hiszen a Biblia női démonjának is ez a neve. Nem túl spoileres, ha elárulom, hogy biza, ebben az esetben is előjön a gyilkos ösztön, ami – nem meglepetésre – éppen az ember miatt fokozódik.

De kezdjük az elején: egy csapat sorstárs és ökoaktivista az óceánok faji sokféleségének megőrzése érdekében egy cápamentő expedícióra mennek a nyílt vízre, ahol egy hatalmas szemétkupac ejti csapdába az élőlényeket és amely terület valamikor a cápák otthona is volt. Köztük van tengerbiológus Sophia (Bérénice Bejo), aki megpróbálja megmenteni ezeket a sósvizi lényeket a kipusztulástól, de ezek a porcos halak nem igazán kedvelik a betolakodókat, ezért aztán jól elrendezik a mentésükre jövőket. Sophia szemtanúja annak, hogy kedvese hogyan lesz a vérszomjas ragadozóhalak tápláléka, ami mélyen megrendíti őt.

Évek telnek el és már Párizsban találjuk magunkat, ahol egy nagyszabású triatlonversenyre készülnek, s ahová mit ad Isten, Lilith a cápa is megérkezik, felúszva a Szajnán és ott próbál meg túlélni. Miközben hullahegyek hagy maga után a cápa, Sophia nemcsak önmaga fiatalabb énjével kel harcra, hanem a különféle politikai és rendvédelmi szervek hozzáállásával is meg kell küzdenie, hogy aztán a végén önmaga félelmével nézzen farkasszemet.

A Cápák a Szajnában egy tisztességes horror-film. Nem reformálja meg a műfajt, ám nem is ez a célja. Csupán borzongatva akar szórakoztatni, és ez remekül sikerül is neki. Bár, nyilván, a kemény horror-rajongóknak light-os lehet, ám minőségében Spielberg Cápa-filmjeihez közelít, ami nem egy rossz referencia.

A képi megvalósítás is elég ötletes, a vágások dinamikusak, a cápás részeket kellő mértékkel adagolják az izgalmat és még a párizsi vízalatti katakombák is előhozzák az ember klausztrofób érzetét. Tudományosan is, bár kissé nyögvenyelősen, de azért kapunk némi magyarázatot arra, hogyan is fejlődhetett ki egy ekkora példány az édesvízben – még ha vannak is édesvízi cápafajok.

A szereplőkre se lehet rosszat mondani, karakterábrázolásuk elég egysíkű ugyan, azonban a film vége tartogat meglepetéseket, hogy ki mindenkit sodor el az ár, vagy pedig felfal a cápa. És itt lehetőség nyílik a folytatásra is, ami a nézettségi adatokat nézve, nem lenne meglepő, 65 országban listavezető a film. Köszönhetően a másik főszereplőnek, a vízirendész Adilt alakító Nassim Lyes-nek, akinek népszerűsége megugrott. A 36 éves színész instája felrobbant az érdeklődéstől.

Némileg az róható fel a filmnek, hogy bár a történet elbírná, nem sokat időznek a karakterek elmélyítésében, holott, izgalmas lenne kibontani őket. Legalább a főszereplőket. A zene is kellően drámai és vészjósló, szinte halljuk a spielbergi cápás zenei motívumot. Kétségtelen, ha ma készülne a Cápa, valahogy így nézne ki.

Mindent összevetve egy jó kis horror-t kapunk, cápástül, vérfürdőstül és a vége kellően nyitott arra, hogy aztán bármerre vihető legyen a sztori.

A Cápák a Szajnában már elérhető a Netflixen.

Borka Roland