Elszellemeskedett Ana de Armas és Chris Evans – Ghosted kritika

Kevés eredeti ötlettel, látványosan unalmas a két hollywoodi sztár producerkedéséből megszült Ghosted.

Nem kedvez ez az év a romantikus komédiáknak. Hát még ha azt a zsánert ötvözzük a kémthrillerrel és mindezt meglöttyintsük egy kevésbé hihető történettel, ami inkább tűnik úgy, mintha gyorsan akartak volna összerittyenteni valamit.

Ana de Armas és Chris Evans összeálltak egy filmre, de bár ne tették volna, mert nemcsak a történet sántít, hanem maga a megvalósítás is.

A történet szerint Sadie egy CIA-ügynök, aki egy küldetést teljesít, egy Azték nevezetű fegyvert kell megszereznie a latorok elől, mielőtt még azok csúnya dolgokra használnák. Közben egy piacon összefut Cole-lal, aki ott árulja gazdálkodásából származó portékáját. Megismerkedésük viták halmaza, de mégis elmennek egy kávéra, amiből több lesz, míg végül az ágyban kötnek ki. Teljesen kikövetkezthető, és a film első része pontosan követi a rom-komok nagykönyvének fordulatait. Járják a várost, esznek, isznak, múzeumba mennek Monet-t nézni, hogy aztán valamilyen agyament elgondolásból adódóan felfussanak egy sor lépcsőn, de előtte Cole előveszi inhalátorát, amire aztán a film további részében valamiért nincs igazán szüksége.

Minden szép és jó, csakhogy közbejönnek dolgok, Sadie szó nélkül lelép és Cole, bár előzőleg az összes kapcsolatát elrontotta azzal, hogy nyomulós, ezúttal mégis szeretné meglepni a nőt azzal, hogy felkeresi. Eszébe jut, hogy de hát az inhalátorában nyomkövető van, így jut el Londonba, magával véve egy kaktuszt, ami egy utalás, hogy Sadie legalább azt tartsa életben… Anglia fővárosában aztán egy aluljáró alatt elrabolják, és akkor jön Sadie, hogy Jason Stathamet megszégyenítő módon egymaga leverjen egy harcra és kínzásokra specializálódott férfit. Cole-t megmenti, aki nyikorgós kerekű utazóbőröndjével kiszabaduljon egy barlangból és egycsapásra Pakisztánban találja magát.

Miközben zajlanak az akciók, lövöldözések, a két főhős egymással vitázik, és rendszerint a nő lesz az, aki a nadrágot hordja, de csak egy ideig, mert az asztmásnak tűnő Cole végül valahogyan megembereli magát és farmerből öltönyös ügynökké verekedi magát, míg végül ott találja magát a CIA központjában. Ott arra jutnak, hogy végső harcként beépített ügynököt kell alakítania, aki megszerez egy fegyvert, amitől minden rossz lenne, ha rossz kezekbe kerülne.

De hiába a parádés szereposztás, rosszfiú szerepében feltűnik Adrien Brody, aki mint egy szegény-ember-keresztapája harsogja a magáét és bár jól hozza a figurát, de maradandót ő sem tud hozzáadni a gyenge forgatókönyvhöz. Chris Evans alakítására se lehet panasz, bár néhol nem teljesen hozza a karaktert, de az ügyes vágás ezért kárpótol. Ana de Armas viszont nem tud játszani, illetve, csak egy karaktert tud játszani. Ismét a Szőke filmbéli Marilyn Monroe-t hozza, csak éppen barna hajjal. Eddig úgy tűnik, ez az egyhasználhatúsága lesz az, ami maradandó lesz.

Az indokolatlan cameo-szereplők mind Evans színészhaverjai, akik nyilván jófejségből és just for fun miatt vállalták a szereplést, mert nincs hozzáadott értéke és bármennyire is humorosnak szánták szerepeltetésüket, végül nem jött át az a vicceskedés.

Nem is érdemes felsorolni az alkotókat, mert annyira fércmunkának tűnik. Pedig a forgatókönyvön négyen is dolgoztak, amit aztán Dexter Fletcher rendezőnek kellett volna összerántania, de csak kirántott lett. Az meglehet, hogy papíron működött a dolog, de ezt nem sikerült átültetni a valóságba. Pedig látványban nincs hiány, még ha itt-ott lecsúszik a CGI a képernyőről és valószerűtlen dolgok is történnek. Most mi az már, hogy éppen tart a harc, és meglövik Sadiet, de annyi lélekjelenléte van, hogy összehúzza a combja felsőig felvágott koktélruháját.

Egyetlen releváns megfejtés van erre a filmre, mégpedig, hogy ez egy paródia. Nagyon sokat kellett volna ezen még dolgozniuk, hogy Leslie Nielsen magasságokba érjenek, mint Csupasz pisztoly koppintások, bár ahhoz közelebb van, mint ezzel a gagyi egyveleggel. Az Apple+ ezúttal nem jó lóra tett.

Borka Roland