Idén tíz éve mutatták be a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című filmet, amely egy addig tabuként kezelt témáról szól. Két meleg kovboj szerelmi története.
Az alábbiakban egy igazán érdekes és kifejező filmkritikát közlünk, a szerző beleegyezésével. Aki még nem látta annak SPOILER ALERT!
Egy nem szokványos szerelmi történet, nem szokványos megközelítésből
„Ha nem tudod rendbehozni, ki kell bírnod”
Ennis del Mar (Heath Ledger) és Jack Twist (Jake Gyllenhaal) 1963 nyarán munkára jelentkeznek a Wyoming melletti Signal-ban egy helyi farmernél. Joe Aguirre (Randy Quaid) birkapásztoroknak alkalmazza őket a csodálatos Brokeback-hegyre. A vadnyugati környezetben aztán az életük szép lassan megváltozik. A nehezen induló barátságból szerelem szövődik, mely valami mást, valami megfoghatatlan és kifejezhetetlen vágyat ébreszt bennük. A lassan induló, ám annál nagyobb intenzitással életükbe gyűrűző szexualitásból, mély és színtiszta érzelmek születnek. Ennis és Jack az életről alkotott nézete és jövőbeli elképzelései a románc hatására teljesen felborul.
Ennis nincs tisztában sem önmagával, sem a történtekkel. Egyik éjjel nemcsak lelkileg kerülnek közel egymáshoz. Másnap tisztázzák egymás előtt, hogy egyikük sem meleg. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az éjszaka olyan csodával és eddig nem ismert élménnyel gazdagította mindkettejüket, melyből nincs kiút. Ezután mint két pajkos kisgyerek élvezik egymást és a természet adta szabadságot. Ám a felszabadult, izgalmas, szédületesen örvénylő szerelmi kaland munkájuk végeztével megtörni látszik. A búcsú keserű és fájdalmas. Ennis Wyoming-ban marad, feleségül veszi élete szerelmét, Alma-t (Michelle Williams), két lányuk születik. Jack Texasban megnyeri egy rodeo-bajnoknő Lureen Newsome (Anne Hathaway) kegyeit, és Lureen apjának üzleti vállalkozását. Az egyszeri testi kapcsolatból fiuk születik. Látszólag Ennis és Jack is megkapják azt, amire vágytak: biztos állás, házasság és az utódok nevelése.
A szerelmen nem fog az idő
Egy nap képeslap érkezik Ennisnek. Jack küldte. Jelzi, hamarosan Wyoming-ban lesz. Ennis türelmetlenül várja a találkozást barátjával, s ahogy meglátják egymást, az eltelt évek mit sem változtattak érzéseiken, beléjük nyilal az elnyomott, megfogalmazhatatlan vágy. Forró, szenvedélyes csókokkal üdvözlik egymást. Ezután a két férfi megpróbálja a lehetetlent, és egyre gyakrabban találkoznak. Egészen addig, amíg az egymás iránti szerelmük kizárólagossá nem válik.
Ennis és Alma eltávolodik egymástól, Jack és Lureen kapcsolata inkább barátságként értelmezhető. A két férfi vissza-visszatér a szerelmük bölcsőjeként szolgáló hegyre, ám zsigeri késztetésük összeegyeztethetetlen a társadalom elvárásaival, így számtalan fájdalmas időszakon kell szó szerint átverekedniük magukat. Kettejük közül Jack az, akit vágyai hajtanak, szinte megőrjítik és annak kielégítéséért alkalmi kalandokba keveredik. Ennis bizonytalan és fél, de a szerelem mindent elsöprő ereje győzedelmeskedik. A tragédia azonban elkerülhetetlen. Jacket halálra verik.
A szerelem a természet egyik ereje
A film fontos társadalmi kérdéseket boncolgat. Az el nem fogadott szerelemről szól. Ang Lee rendező vadnyugati környezetbe helyezte a két férfi szerelméről szóló történetet, és az amerikai gyökerekhez és hagyományokhoz hű mozit készített. Az emberi érzelmek összetettségén, zavartságán túl egyfajta nyílt és igazmondó vonal húzódik végig a filmen, mely Annie Proulx novellájából készült. Mélyre szántóan mutatja be két ember lelki vívódásait, gyötrelmeit. A saját nemükhöz vonzódó emberek megtalálják magukat benne, hiszen a film a téma velejébe vág. Tisztán és fájdalmasan őszintén.
Rodrigo Prieto szemet gyönyörködtető képi világát Gustavo Santaolalla zenéje teszi egészen egyedivé. Jake Gyllenhaal és Heath Ledger hihetetlenül hitelesek a szerepükben, remek színészi kvalitásaikat csillogtatják meg. A két női főszereplőnek ugyan nem volt túl sok játéktere, de azt maximálisan kihasználják. Michelle Williams ezért az alakításáért a Legjobb mellékszereplő kategóriában Oscarra is jelöltek. Anne Hathaway pedig e film kapcsán lépett előbbre a szakmai ranglistán. Megérdemelten. A Túl a barátságon a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat, a 2005-ös Oscar-díj kiosztáson pedig három szobrot nyert, köztük a legjobb rendezésért járó díjat is. A kritikusok sem spóroltak a dicsérettel, sem a színészi eszköztárak kifejező használata, sem pedig a rendezői kvalitás, az operatőri munka és a zenei aláfestés tekintetében sem.
A film szédítő utazásra hívja a nézőket, hogy feltárhassa a két férfi szerelmének titkos világát. Nehéz alkotás, tolerancia szükséges hozzá, mert a film bátor, merész. Borzolja a kedélyeket és megosztja a nézőket. Nincs mese, egyszerűen beleivódik az emberbe, kérdéseket vet fel, és gondolkodásra késztet. Minden pillanatában velőtrázóan hiteles. Forradalmi volt abban a tekintetben, hogy soha előtte nem ábrázoltak két kovbojt melegként, ugyanis az amerikai kultúrában a kovboj inkább aszexuális és főleg mint magányos vadász, vagy éppen egy olyan férfi, aki bordélyházakat látogat. Ezekkel a sztereotípiákkal számoltak le. Korszakalkotó lett a novella és a film is!
Az alkotás képi gazdagsága mellett az igazi, színtiszta érzelmekre helyezi a hangsúlyt, ám ábrázolása nem elcsépelt elemekből áll. A szerelmi jelenetek zene nélküli intenzitása, a verekedések határtalan és brutális szenvedélye érzékelteti a valóságot. Ugyanakkor ott van a másik oldal: a romantikus, már-már édeni táj, a csobogó kristálytiszta hegyi patak, az erdő és a hegyek végtelen határa, a bárányka ölbe kapása.
Az egymásrautaltságon túl a két férfi nemcsak barátként szerepel, s ez már az első pillanattól látszik, ahogy találkoznak. Vibrál körülöttük a levegő, van köztük valami megfoghatatlan vonzódás, a férfibarátságon és szexuson túli lelki kapcsolat. Erős és időtálló. A két ellentétes személyiség megtalálja az egymás szívéhez vezető utat. Míg Ennis a zárkózott, magába forduló ember addig Jack nyitott és élénk, kettejük közül ő az aktívabb. Beszélgetéseik során azonban kerülik a másság témáját, mindketten normális életet szeretnének. Mintha egyfajta bizonyítási módot választanának.
A természet adta lehetőségek és az emberektől való távollét csupán egy nyárra korlátozódik és mindketten tisztában vannak azzal, hogy nem tarthat örökké ez az állapot. Ahogy a folyamatos változás a két női szereplőn is látszik. Mindketten gyötrődnek. Alma amint meglátja férjét egy más férfival csókolózni, összeomlik, ám belső tartása szinte a végletekig kitart. Lureen meg a kielégítetlenségéért a munkába temetkezve, megkeseredve és magányosan keresi a gyógyírt. Nincs már kaland az életében. Csak az egyhangúság és a közöny.
Az örök nyár illúziója
A fizikai eltávolodás, a normális élethez való ragaszkodás azonban nem jelent lelki eltávolodást. Azt bizonyítja, hogy az ember legmélyebb és legelemibb ösztöneit az idő inkább felerősíti, semmint lelohasztaná. Nem számít mennyi idő telik el, vagy milyen tapasztalásokon kell keresztülmenniük. A folyamatos változások, a társadalom előítéletes szemlélete sem irtja ki az ennyire tiszta, mély és őszinte szerelmet. Felhőtlen boldogságukat azonban megakadályozza a társadalmi konvencióknak való megfelelés.
Bújkálni kényszerülnek, az évenkénti horgászás a Brokeback-hegynél. Ott, ahol minden elkezdődöt. A bölcső, melyet kényszeredetten, de el kell hagyniuk. Nem ültethetik át kapcsolatukat a normális életbe. Nincs menekvés. A fojtott izgalom és vágyakozás azonban elképzelhetetlen dolgokra készteti őket. Visszafogottságukban, leplezettségükben van valami ádáz harc és megérteni akarás. Taszít és vonz.
A film legmeghatóbb jelenete amikor Ennis meglátogatja Jack szüleit. Szinte tapintható a feszültség. A néma önmarcangolás, az ócska parasztház padlócsikorgásai csak erőteljesebben érzékeltetik a felgyülemlett fájdalmat, és a rusztikum világába csomagolt érzelmi labilitás rávilágít az igazságra: a múlt annak minden tökéletességével, mindazzal, mi volt, örökre elvész. Csupán az emlékek maradnak.
A film tanulságokat osztogat. De nem harsányan, figyelemelterelő megnyilvánulásokkal, hanem tiszta érzelmeket ábrázoló képi és szövegi eszközeivel kalauzolja a nézőt. A szerelem destruktív erejéről szól. A kovbojok zárt világa, látszólagos keménysége most megdől. A vadnyugati fickóknak is vannak érzéseik. A Túl a barátságon című film megindító és megrendítő. Szavak nélkül is értelmezhető, hiszen a szereplők minden megnyilvánulása a legmélyebb bensőjükből fakad. Erőteljes és szívbemarkoló. Minden giccs és klisémentes. S bár a két férfi egymás iránti szerelmének kinyilvánítása folytonos, mégsem mondja egyikük sem: szeretlek. Mert amit éreznek, az szavak és fogalmak nélküli. Mert mindketten ugyanazt érzik. És csak a kettejüké. Ennek kinyilvánításaként: Ennis szerelméért vezekel remetei magányában egy lakókocsiban a város szélén. Emlékeibe temetkezve. Távol mindenkitől. Mert a végén úgyis mindenki egyedül marad.
Borka Roland
